Ez is eljött!! Most nem Au-ról!!!

Nem gondoltam volna, hogy pont most! Pedig már várható volt! Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak!? Kavarognak bennem a gondolatok! Én aggódom, a Drágám meg féltékeny! Én kérdezem, hogy akkor majd velünk jön? Drágám kijelenti, hogy velünk jön! Voltak már kisebbek, rövidebbek, hosszabbak de egyiknél sem kezdtem el aggódni. Miért pont most??? Eddig annyira céltudatos volt! Annyira mondta, hogy anya majd Auban! Azért nehogy megijedjetek! Semmi tragédia nem történt csak a KISLÁNYOM SZERELMES LETT! Eddig is voltak fiúk, akik tetszettek neki, és titokban szerelmes is volt. Voltak fiúk akik érte voltak oda, és mégsem mozdult meg bennem semmi. Nem kezdtem el parázni! Most miért van ez mégis? Miért érzem azt, hogy ez most más? Egy hónapja tart a dolog. Most azon gondolkodom, hogy ha elindulunk valamerre a nagyvilágba, akkor vajon jön velünk? Választás elé állíthatom?A fiú focista. Várható, hogy Ő is külföldre fog menni. Az egyik kis vendégem (17éves) barátja is focista. Leigazolt tavaly decemberben egy külföldi csapathoz és kiment a Maldív-szigetek-re. A lány magántanuló lett és most februárban utána röppent! Mi van ha az én kislányom is elém áll és közli, hogy megy? Mit tehetek ilyenkor? Még csak most született! :) Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolgokon fogok agyalni. Most elmesélek az én tini koromból egy rövid szösszenetet. 14 éves voltam amikor megismertem a Drágámat. Két hétig jártunk amikor én valami kis hülyeségen felhúztam az orromat és kirúgtam. Akkor éjszaka mikor haza értem a diszkóból zokogva ültem az ágyamon. Anyukám át jött és el kezdett vigasztalni. Annyit mondott, hogy ne sírj, mert úgy is Ő lesz majd a férjed! 18 éves voltam, amikor újra össze jöttünk és most 17 éve vagyunk együtt. Értitek ezt? Szerintetek az anyai szív mindig jelez? Annyi minden kavarog még bennem. Érzem, hogy ez most más mint a többi! Bocsánat a fárasztásért, de ki kellett írnom magamból. Mire jó a blog ha nem erre!? ;-) E!

álmaink

Hát sziasztok! Tegnap amikor leírtam mindazt amire reagáltatok, nem tűnt annyira szomorúnak, mint most amikor visszaolvastam!! Nem akartam ennyire letörni, de ez jött amikor el kezdtem írni! Nehogy azt higgyétek, hogy egy depis picsa vagyok, de tényleg azt gondoltam, hogy semmi megoldás nincs arra, hogy kijussunk. Nagy álmok és falak! Mint leírtam az angolt nem hagyjuk abba. Viszont arra is rájöttem, hogy soha nem tanulom meg nyelvi környezet nélkül. Úgy gondoltam, hogy ha le is veszik a fodrász szakmát, attól még tanulunk tovább. Egyszer csak vége lesz ennek a válságnak és egyszer csak vissza rakják. És akkor jön el a mi időnk! Ezért is írtam, hogy ha esetleg sikerül beadni a kérelmet, akkor újra elkezdem az írást! Igen rossz itt, de addig nem panaszkodom, amíg van munkánk!!! Valahogy csak megleszünk. Nadrágszíj húzogatással biztos. Amíg van munka nincs nagy baj. Sok ezer embert raktak ki az utcára egyik napról a másikra!! Nekik igazán reménytelen. Addig amíg dolgozom nem sírok!!! Nem tehetem! Most kivárás van. Azért apró tervecskék vannak, de most azok is várakozó állásban. Barátaink 3 éve Írországban élnek. Gondoltuk kiruccanunk tanulni és dolgozni. Megpróbál segíteni. Kizárólag ugródeszka a nyelv miatt!! Drágám május elején menne. Két hónap nyelvsuli és munkakeresés közben! Mi mennénk utána nyáron ha van stabil munkahelye. Gyerekek nem repdestek, de azt mondták, hogy ha csak így érjük el az álmainkat mehetünk. Szigorúan közölték, hogy csak is Au miatt!! Muszáj kimenni, mert csak ott tudok úgy megtanulni, hogy neki merjek menni a vizsgának. Azért minket is szorít az idő! Piciny lányom idén már 17 éves. Ha nem veszik le a szakmámat, akkor minden ok és IRÁNY AUSZTRÁLIA!! Még ha kerülő úton is! Igen! Új Zéland nekünk is megfordult a fejünkben! Ha lesz valami fejlemény, írok! Azért a remény hal meg utoljára!!! :)) E!

Blogvég!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem! Azt hiszem, hogy igaza van annak, aki azt mondja, hogy már csak akkor szabad elkezdeni a blog írását, amikor be van adva a vízumkérelem. Mi ezt nem gondoltuk végig, mert annyira lelkesek voltunk. Azt hittük, hogy ezt mi jól kigondoltuk és minden megy majd mint a karikacsapás. Ezt mi akkor nagyon rosszul gondoltuk. Ma már biztos, hogy nem kezdeném el. Sokan kérdezik, hogy miért nem írok. Az egyik ok az, hogy nem tudok mit írni azon kívül, hogy tanulunk. A másik, hogy senkit sem akarok terhelni a magánéletünkkel. A harmadik, hogy nyavalyogni sem szeretnék, hogy minden olyan rossz meg stb. Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést még nem tudtam címet adni. Ezt majd a végén fogom megtenni, mert most csak írok és majd kikerekedik valami a végére. Nagyjából tudom mi a lényeg. Az, hogy itt a vége az Ausztráliai álomnak. Levették (leveszik) a fodrászatot a kiemelt hiányszakmák listájáról. Tehát nincs 15 pont, ami nélkül elvesztünk. Persze lehet pótolni a 7-es nyelvvizsgával. Még az 5-et sem próbáltam meg. Persze az angol tanulást nem hagyom abba, mert ez az egy az amit egy percig sem bánok. Nagyon szeretem, és szeretnék megtanulni. Annyira rossz, hogy most egyszerre vége lett mindennek. Nagyon vágytunk rá, hogy ki tudjunk menni, és egy új életet teremtsünk magunknak. Ezért mindent megpróbáltunk, de nem mentünk fejjel a falnak. Ha nem lenne két gyerekünk, akkor akár két hátizsákkal elindulnék. Így viszont nincs más választásunk maradunk, és éldegélünk tovább. Élünk a mának, mert ki tudja mi lesz holnap. Valószínű, hogy gyermekeink itt hagynak minket. Ez volt a fő ok, hogy elmenjünk innen! Együtt!! Jó volt arról álmodozni, hogy majd kint találkozunk azokkal az emberekkel, akiket a blogjaik által ismertünk meg, és naponta olvastuk, hogy miként jutottak ki. Jó volt szorítani nekik és örülni velük, amikor megkapták a vízumot. Sokan még nem kapták meg, de már csak idő kérdése és megkapják! Nagyon szorítunk nekik is! Persze tovább fogom olvasni őket, mert érdekel, hogy miként alakul az életük. Mindenkinek köszönöm a sok biztatást és a jó tanácsokat. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Minden kedves ismerősömnek kívánom, hogy elérje azt amire vágyik! Ez volt az utolsó bejegyzésem. Azt azért megígérem, ha mégis sikerül valami úton beadnunk a kérelmet, akkor ismét jelentkezem! Sziasztok! E!