Megcsináltam!!!!!!!!( fiziék-nek köszönöm :)) Kb a 4. nekifutásra, mert utálom, ha valami nem sikerül!

Drágám munkái

Felraktam egy pár képet a Drágám munkáiról. Megpróbálom ide belinkelni. Szerintetek sikerül Au-ban munkát találnia? Ha most nem tudom felrakni a képeket, akkor majd holnap folytatom, mert ma már nagyon ki vagyok. Ismét fogorvos, de most a fiammal. Remélem sikerült! Nem egyszerű. Min már említettem, hogy nem igazán vagyok pcguru. ;))

varratszedés

Tegnap este megtörtént a varratszedés. Lányom hősiesen tűrte. Nem kapott szurit pedig erősen követelte, mert Tibi megígérte neki. Miután az elsőt kiszedte már nem is akarta annyira. Jövőhéten valószínű, hogy ki lesz húzva még1. Már előre félek. Szerintem fakír volt előző életében. Majd megírom a fejleményeket. Remélem eseménymentes lesz.akkor nem untatlak benneteket. Hétvégén Debrecenben jártunk rokonlátogatáson. Átmentünk Nyíregyházára is. Amikor vissza fele mentünk NyÍrből Debrecenbe, azt hittem eldobom az agyam. Ez Magyarország! Vannak dolgok amit nem értek. Lehet, hogy én vagyok nehéz felfogású. Tehát az M3-on haladtunk Budapest irányába és azt gondoltuk, hogy ahol ketté ágazik az M3 és bele megy az M35-be (ami be megy Debrecenbe)arra NyÍregy felől is könnyedén rá tudunk menni. Nem fogjátok elhinni!! Nincs lehajtó Debrecen felé! Akik építették a pályát valószínű úgy gondolták, hogy Nyíregyházáról senki sem akar Debrecenbe menni(legalábbis a pályán), mindenki menjen csak a jó öreg 4-en. Nekünk szépen el kellett autókázni Polgárig, majd ott lehajtottunk és újra vissza Debrecen felé! Nem igazán értem, hogy miért nem csináltak lehajtót a másik irányból is. Viszont így mentünk plusz 40 km-t. Amúgy a rokonlátogatás jól sikerült csak kicsit fáradtan tértünk haza ugyanis.... Mikor éppen indulni akartunk péntek délután, jött egy sms az unoka tesómtól, hogy vigyem már el a fodrászcuccomat, mert le kellene vágni a kisfia haját. Az egy hajvágásból lett 4, mert neki és a kislányának is le kellett vágni. Majd másnap anyukán nővére is közölte velem, ha már úgyis nálam van a szerszámom...Aztán még egy fárasztó apróság. A pici lányuk (másfél éves)minden reggel 6kor kiabált a szobája ajtajában, hogy aja, aja, ajjjjjjja! Majd mikor úgy gondolta, hogy nem hallják kiabálás közben egy párat rá csapott az ajtóra egy építő kockával. Nagyon édes! Szóval kicsit kitikkadva értünk haza vasárnap este. Viszont egész hétvégén etettek minket jobbnál jobb falatokkal. anyukám is fincsi töltött káposztával várt minket. Igaz is! Azt még nem tudok főzni, ugyan is nem voltam rákényszerülve, mert anyukám istenit főz. Au-ban viszont nekem kell megfőzni. Nem mondok le róla. Most, hogy jobban belegondolok még egy csomó mindent meg kell tanulnom!! A hétvége nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk. Szerintem most kezdi a rokonság elhinni, hogy mi tényleg ki akarunk települni. Majd lesz még egy kis beszámoló a kisfiam diszkalkuliájáról, de most benne vagyunk a közepében és addig amíg nincs eredmény nem akarok belekezdeni a leírásába. Csak annyit előzetesbe, hogy az iskola fellebbezett a nevtan javaslata ellen. Most szakértői bizottság fogja kivizsgálni a gyereket! Majd jelentkezem ha valami történik ismét velünk! Mindenkinek köszönöm, hogy szorított a lányomnak! Ja és a vízműves kálváriánknak sincs még vége. most éppen a bíróságról kaptunk felszólítást a fizetésre!! Majd erről is írok. Azért zajlik az életünk de rendesen. Egy vicc a végére ;))) A cigánynál vagyonosodási vizsgálat folyik. -Cigány honnan van ez a szép, nagy házad? - Kifogtám áz áranyhálát. -Van rá bizonyítékod?- Hát itt a ház nem? BOCCCCCCCCCCCCCSIIII! :))))

Egyelőre ennyi! arra még nem jöttem rá, hogy hogy kell alá írni. Azt sem tudom, hogy hogy lehet a szövegbe be rakni úgy ahogy ti csináljátok, hogy a képek ITT, meg a SZOKÁSOS HELYEN és csak oda kell kattintani!

Képek

Kilátás az erkélyről

Igaz, hogy megígértem, hogy rakok fel képeket, de sajnos olyan dolog jött közbe, hogy sem időm nem volt, de kedvem sem sok. Úgy kezdődött, hogy...Délután el mentem a lányommal a számon a tetoválást kijavíthatatlan. Ez gyorsan és kis fájdalommal sikerült. Nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért, de sajnos elég pici szájjal születtem (drágám szerint túl nagy). :) Nem is az a baj, hogy pici, hanem, hogy csíkszáj. Ez elég szigorú ábrázatot ad nekem. És ahogy öregszem ez egyre szigorúbb lesz. Na ezért döntöttem a korrekció mellett. A feltöltetést soha nem vállalnám be!!!! Szóval miután átestem ezen a procedúrán, siettünk tovább a fogorvosunkhoz. Este 8-ra kaptunk időpontot, hogy az én pici 16 éves lányomnak kihúzza az egyik rossz tejfogát (még van 6 db). Az egyiket kb másfél hónapja húzta ki és az sem volt egyszerű. Három gyökér maradt bent és úgy döntött, hogy elég vaskos gyökerek, ezért jobb őket kiszedni. Lánykán igen megizzadt közben. Na de ami most jött, arra egyikünk sem gondolt. Ez a fogacskája (pici volt) fent volt. El kezdte ki feszitgetni, de a mellette lévő két fog rá volt dőlve, ezért nem tudta kihúzni. Ez után pici fűrésszel el kezdte faragni, hogy kiférjen.Nagy nehezen ki is szedte. Na ilyen fogat még nem láttam. három gyökere felszÍvódott, egy nem. Az az egy gyökér kb 2cm hosszú, kampós és hegyes volt mint egy horog. ezzel még nem is lett volna gond, de amikor befogta a lányom orrát a doki és mondta neki, hogy fújjon egyet már kezdtem sejteni, hogy gáz van. Az történt, hogy a "pici" kampó kifúrta az arcüregét és egy hatalmas lyuk tátongott a helyén. Ekkor közölte Dr.Tibi, hogy műtét. És tényleg! Zöld kendők, takaró, maszk, steril műszerek. Este fél tízre lettünk kész. 14 öltéssel lett összevarrva úgy, hogy lebenyt vágott le az ínyéből és azt varrta rá. Aztán közölte, hogy egy hónapig nem emelhet, nem tornázhat, nem tüsszenthet (próbálja köhögéssé alakítani),nem ehet tejterméket. Antibiotikum, fájdalomcsillapító és jegelés. Azt mondta, hogy kemény hónap vár rá, mert nagyon vigyázni kell, hogy a lebeny át ne szakadjon. Mára kapott igazolást. Én kértem neki, mert sejtettem, hogy nem lesz egyszerű az éjszakája. Nem is aludt sokat. Most éppen alszik délután óta. Szerintem holnap sem fogom engedni, mert hatalmasra puffadt az arca és nem nagyon tud beszélni. Enni meg egyáltalán nem. Szegény! Ha belegondolok, hogy még van 6 tejfoga!! Mire haza értünk annyira kimerültem, hogy nem igazán tudtam képeket rakosgatni! Ígérem, hogy teszek fel, de még a fényképezőből is ki kell bűvölnöm. Nem vagyok egy műszaki zseni! :)))))

Törökország

Miután hazajöttünk Olaszból megbeszéltük a Drágámmal, hogy nyaralásnak nagyon jó volt de nem igazán pihentük ki magunkat. Ezért úgy döntöttünk, hogy el megyünk kettesben is valahova. El kezdtük nézegetni az itthoni wellness szállodákat. Hihetetlen, hogy egy hét pihenésért milyen összegeket képesek elkérni. Nagyon borsos árak vannak. Ezért el kezdtünk a külföldi utak között mazsolázni. Na ekkor ért minket a meglepetés. A Green travel útjai között jobbnál jobb ajánlatokat találtunk. Repjegy, teljes ellátás, szállás (5 csillag),illetékek, vízum olcsóbb volt, mint egy hét itthon. Nem volt min gondolkodni tovább. Már csak az időpontot kellett egyeztetni a barátnőmékkel. Na ez nehezebb volt mint utat találni. Nekik szerdától szerdáig volt jó, nekünk péntektől péntekig. Végül így mentünk és nem is volt rossz, mert így volt mind a kettőnknek két napja amikor kettesben lehettünk a párunkkal. Nekünk még annyiból volt még jobb, hogy mire oda értünk ők már mindent tudtak, hogy mi merre van. Azért féltünk, hogy milyen is lesz ennyi pénzért. Az út nagyon jó volt. Mikor leszálltunk megint megdöbbentünk, hogy milyen meleg van. 37-40 fok volt és iszonyú páratartalom. Mi meg azt gondoltuk, hogy szeptember közepén majd lesz kb 30 fok és majd nem is nagyon fogunk fürödni. Még a naptejet is itthon hagytuk, mert a szeptemberi nap úgy sem éget. Nagyon meleg volt. A tenger is kb30 fokos volt. Simán bele mentünk nem kellett megszokni.Az ellátás maximális volt.Reggeltől estig etettek miket a jobbnál jobb ételekkel. A szálloda is gyönyörű és tiszta volt. Minden szobában légkondi és minden nap takarítottak. Először a barátnőmék alatt kaptunk helyet egy éjszakára, majd másnap fel költözhettünk a mellettük lévő szobába.Ezt már akkor kibulizták amikor oda értek. Az erkélyünk a tengerre nézett. Tehát szuper volt és olcsóbb mint itthon egy hét. Igazából ki sem mentünk a szálloda területétől csak kétszer. Egyszer a bazárba sétáltunk el. A másik alkalom az volt, hogy el mentünk delfináriumba. ÉS VÉGRE ÚSZHATTAM VELÜK! Nagyon nagy élmény volt. Annyira aranyosak. Gyorsan eltelt az egy hét. Még szívesen maradtunk volna. Ja és megint csak szerencsénk volt, mert itthon nem is igazán tudtunk volna azon a héten csinálni semmit, mert akkor hűlt le itt a levegő 8 fokra. Kint igazán fel tudtunk töltődni. Most már jöhet a tél! Persze csak lassan, mert nem igazán szeretem. Képeket majd este pakolok, mert ismét rohanás dolgozni!

Újra itt!

Elég régen írtam. Ennek több oka volt. Egyik, hogy kitelepülésünk ügyében még mindig nem volt előre lépés (eddig). Itt kell megjegyeznem, hogy most sem sok, de azokat azért leírom. A másik ok, hogy még mindig nem tudom beosztani az időmet elég jól, mert örök rohanásban vagyok. Iskola, munka, tanulás... Most elhatároztam, hogy megpróbálok rendszeresen írni. Persze sokan a kiutazásunk történetére kíváncsiak, de sajnos nem nagyon van fejlemény, és én senkit nem szeretnék untatni kicsiny családunk hétköznapjaival. Úgy döntöttem, hogy magamnak fogok írni, mintha napló lenne. Majd legfeljebb szóltok ha nagyon unalmas. Na nem is húzom az időt, mert lassan rohanok dolgozni. A fejlemények! A gyerkőcök el kezdték a magántanárral a nyelvtanulást. Egyenlőre heti másfél óra, de több a semminél. Lányomnak egyből jobb lett az iskolai angol tanulása. A tanár szinte mindig őt szólítja fel az órán. A fiam pedig szárnyal. Azt ugye már írtam, hogy a német tanulás nélkül is megy neki. Év eleje óta csak ötösöket hoz haza. Nem tanul, mert neki pont elég az ötöshöz ha oda figyel órán. Valamelyik nap kérdeztem tőle, hogy szokott -e szavakat tanulni. Erre ő azt mondta, hogy minek. Amikor a tanár felírja a tanulandó szavakat a táblára ő már meg is jegyezte. Ez ő!! Ami érdekli az ragad, de ami nem... Az angollal ugyan így van. Nagyon élvezi.Ragad egyelőre. A drágám is beiratkozott nyelvsuliba. Így egész családunk tanuló lett! Az előre lépés pedig az, hogy úgy döntött a párom, hogy előre megy Ausztráliába. Márciusban elején szeretne kiutazni. Meg szeretné nézni, hogy milyen kint élni. Egyelőre egy három hónapos tanuló vízummal megy és próbál munkát keresni. Ugye heti 20 óra, de legalább fogja látni, hogy mik a lehetőségek. Van kint ismerős egy építőipari cégnél és ő próbál neki segíteni. Aztán meg próbálják elintézni neki a munkavállalásit. Nem lesz egyszerű nekünk sem egyedül itthon, de jobb lesz így mert neki könnyebb lesz gyerekek nélkül. Már el kezdte intézni a dolgokat. Eltántoríthatatlan! A barátaink is mennek ki, de ők januártól három hónapra. Ők is azért, hogy mielőtt mindent feladnának itthon, meg akarják nézni, hogy milyen kint. Velük tartani fogjuk a kapcsolatot végig. Most egyelőre ennyi, mert rohanok dolgozni. Következő bejegyzésemben írok a Törökországi nyaralásunkról is!