Életjel

Kicsit eltűntem az utóbbi időben. Szolgáltatót váltottunk és két hetet kellett várni a netre. Galád módon néha felkúsztunk a szomszédéra,de nem akartuk sokáig borzolni az idegzetét, így csak rövid ideig kalózkodtunk. Ezért csak a legszükségesebbeket intéztük pl a gyerek kiselőadása, lecke, verselemzés... Reményeim szerint most már gyakrabban fogok írni. Most pedig egy kicsit arról ami ez idő alatt történt velünk. Először is a lányom arcürege meggyógyult. Persze az amelyiket 2 hónapja műtötte meg a Tibi. Múlt hét csütörtökön ismét átélte ugyan azt a másik oldalon is. Persze fel volt készülve rá mert amikor megnyomta a foga felett az arcát mondta, hogy érzi a gyökeret és fáj is neki. Tudta, hogy ugyan úgy fog járni mint a másikkal. Most a doki megpróbálta a varrás után kinyomkodni a vért a sebből, hogy ne dagadjon annyira fel az arca. Ez be is jött, de kb 3 nap után úgy kelt fel, hogy a szeme alatt akkor monokli volt, mint ha össze verték volna. mondtam is egyből, hogy suli sztornó, mert még ránk fogják, hogy verjük. Most már csak sárga a helye. Jövőhét varratszedés és elkezdi az én fogaimat is kezelni. Kisfiam magatartása javuló tendenciát mutat. Már három osztályfőnöki dicsérete van, bár azt nem értem, hogy akkor miért kettes a szorgalma. Az Aus kiutazásunk most kicsit jegelve van, mert tanulunk. A Drágám is gőzerővel nyomja. Még a végén Ő fog helyettem nyelvvizsgázni. Heti háromszor 2 órában tanulja. Meg persze a válság miatt is várakozó állásba helyezkedtünk. Semmit nem siettetünk. Még van másfél évünk a kijutásra. lányom akkor tölti a 18 évet. Bár néha úgy érzem, hogy már holnap indulnék. Néha meg azt, hogy nagyon félek. Na jó nem rinyálok. most ismét olvasom a blogjaimat. Sokkal nem vagyok lemaradva! Ti sem erőltettétek meg magatokat az írással ;)))). Mindjárt itt a Karácsony!! Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem semmi hangulatom nincs még. Persze az időjárás sem kedvez ahhoz, hogy megjöjjön. Szakad az eső!! Remélem legalább egy pici hó fog esni szentestén!!!

Nyelvsuli

Végre a Drágám is elkezdte az angol tanulást. A Katedra nyelviskolába jár heti két órát. Eddig nagyon tetszik neki. már most mondogatja, hogy befizet még egy tanfolyamnyi pénzt, és akkor mehet úgy, hogy heti kétszer a nyelvsuliba a csoportba (5-en vannak benne) és egyszer a tanárukhoz magánórára. Akkor heti 3x2 óra lesz. Jó neki, hogy úgy tudja intézni, hogy este fél 7-re be tud járni. Nincs messze tőlünk. Kocsival 10 perc. A barátjával járnak, aminek én special nem örülök, mert csak vissza húzza. Ő nem veszi komolyan a tanulást, mert semmi érdeke nincs belőle. Szerencsére a drágám nagyon lelkes. A másik dolog aminek nagyon örülök, hogy vannak reggelek mikor ő viszi a gyerekeket a suliba. Olyankor mindig angoloznak a lányommal. 15 perc alatt ott vannak és még egy negyed órát ülnek a suli előtt és átbeszélik a nyelvtani részeket. Szerintem ez super, mert az a legfontosabb, hogy minden nap foglalkozzon vele. Az én angolomról annyi, hogy egyelőre csak heti két órát tudok most beiktatni, mert jön az ünnepi hajtás. Már 5 igeidőt tudok. Folyamatos jelen, egyszerű jelen, befejezett múlt, present perfect (ami nagyon megy :)), jövőidő egy része. Most fogjuk venni a folyamatos múltat. Azt mondta az angol tanárom, hogy ez is olyasmi mint a present perfect. Remélem, hogy ezt is könnyen megértem. Hihetetlenül működök a bonyolultabb részeket csípőből nyomom, az egyszerűeket meg meg akarom bonyolítani. Mindig az fekszik jobban nekem amit mások nem szeretnek. Arra gondoltam, hogy azért mert balkezes vagyok. Egyszer régen azt hallottam, hogy a balkezesek is eljutnak az a pontból a b pontba csak sokkal bonyolultabban mint a jobbkezesek. A legjobb barátnőm is balkezes és nála is észre vette ugyan ezt. Néha a pasijaink csak fogják a fejüket mikre vagyunk képesek. Mi persze csak össze nézünk, mert nekünk teljesen egyértelmű, hogy úgy a legegyszerűbb ahogy mi csináljuk. Talán ezért tanulom így az angolt. A könyvembe már csak 4 olvasmány van és a végére érünk. Remélem február végére a másik könyvet is kilőjük. Már el kezdtük a magnó hallgatást és sok sikerélményem van. Elég jól ki tudom tölteni a tesztet közben. igaz még nagyon egyszerűek, de nagyon szeretem minden nap csinálnám. A fiamnak is sikerélményei vannak. Minden angolóra után lelkendezik, hogy milyen jó volt. Nagyon ügyes. Szerintem ő hamar belefog kint rázódni. A lányom meg el van keseredve, hogy mennyire nem megy neki, de szerintem nagyon sokat tud. Neki nagyon jó a memóriája. Könnyen tanulja a szavakat és a Drágám is azt mondja, hogy amit megkérdez tőle azt érhetően magyarázza el. Szerintem vele sem lesz baj. Mostanában elég sokszor monda, hogy már úgy menne. Minden nap nyomon követi a blogokat. Nagyon szereti olvasni őket. Most egyenlőre ennyi az angolunkról. Remélem, hogy jól fogunk haladni vele. Még annyit, hogy a hétvégén a Drágámmal elmentünk Sopronba egy kicsit pihenni. Mindent vittem kivéve fogkefét. Na nem baj, mert ugye ott is van tesco. Be is mentünk és el kezdtünk a könyvek között molyolni. Már messziről kiszúrtam egy citromsárga borítót. A címét nem fogjátok elhinni! Hogyan öljük meg a férjünket. Alatta alcím: és egyéb hasznos háztartási tanácsok. Elolvastam az ajánlót a hátoldalán és amikor azt láttam, hogy Kylie Minogue is imádta, már tudtam is, hogy el kell olvasnom. Most viszont egyenlőre el raktam, mert ha el kezdem akkor nem tudom abba hagyni, és akkor lőttek a tanulásnak. Na nem ez miatt az egy miatt, hanem mert akkor még többet akarok. Volt úgy, hogy egyszerre 2-3 könyvet is képes voltam olvasni. Egy a fürdőben, egy a hálóban és egy a nappaliban. Na ezért nem menne a tanulás. Úgy döntöttem, hogy majd útban Au felé fogom elolvasni. Nagyon nagy ám a csábítás. Jól el kell raknom. Persze a Drágám vette meg nekem és jót nevetett rajta, hogy mit akarok olvasni. Itt csak közbe szúrom, hogy anno mikor össze jöttünk a fiúk nem szerettek olvasni. Mikor először voltam náluk álmélkodva láttam, hogy könyv van az ágya mellett. annyira másnak adta ki magát mikor a haverokkal volt, hogy ki nem néztem belőle, hogy olvas. Az akkori vagány fiúk.! ;D Pedig most is ő volt az aki a könyvek felé vette az irányt. Na azért nem egy intellektuel :))))). Bocsi ha nagyon fárasztó voltam, de ez jött....

Megcsináltam!!!!!!!!( fiziék-nek köszönöm :)) Kb a 4. nekifutásra, mert utálom, ha valami nem sikerül!

Drágám munkái

Felraktam egy pár képet a Drágám munkáiról. Megpróbálom ide belinkelni. Szerintetek sikerül Au-ban munkát találnia? Ha most nem tudom felrakni a képeket, akkor majd holnap folytatom, mert ma már nagyon ki vagyok. Ismét fogorvos, de most a fiammal. Remélem sikerült! Nem egyszerű. Min már említettem, hogy nem igazán vagyok pcguru. ;))

varratszedés

Tegnap este megtörtént a varratszedés. Lányom hősiesen tűrte. Nem kapott szurit pedig erősen követelte, mert Tibi megígérte neki. Miután az elsőt kiszedte már nem is akarta annyira. Jövőhéten valószínű, hogy ki lesz húzva még1. Már előre félek. Szerintem fakír volt előző életében. Majd megírom a fejleményeket. Remélem eseménymentes lesz.akkor nem untatlak benneteket. Hétvégén Debrecenben jártunk rokonlátogatáson. Átmentünk Nyíregyházára is. Amikor vissza fele mentünk NyÍrből Debrecenbe, azt hittem eldobom az agyam. Ez Magyarország! Vannak dolgok amit nem értek. Lehet, hogy én vagyok nehéz felfogású. Tehát az M3-on haladtunk Budapest irányába és azt gondoltuk, hogy ahol ketté ágazik az M3 és bele megy az M35-be (ami be megy Debrecenbe)arra NyÍregy felől is könnyedén rá tudunk menni. Nem fogjátok elhinni!! Nincs lehajtó Debrecen felé! Akik építették a pályát valószínű úgy gondolták, hogy Nyíregyházáról senki sem akar Debrecenbe menni(legalábbis a pályán), mindenki menjen csak a jó öreg 4-en. Nekünk szépen el kellett autókázni Polgárig, majd ott lehajtottunk és újra vissza Debrecen felé! Nem igazán értem, hogy miért nem csináltak lehajtót a másik irányból is. Viszont így mentünk plusz 40 km-t. Amúgy a rokonlátogatás jól sikerült csak kicsit fáradtan tértünk haza ugyanis.... Mikor éppen indulni akartunk péntek délután, jött egy sms az unoka tesómtól, hogy vigyem már el a fodrászcuccomat, mert le kellene vágni a kisfia haját. Az egy hajvágásból lett 4, mert neki és a kislányának is le kellett vágni. Majd másnap anyukán nővére is közölte velem, ha már úgyis nálam van a szerszámom...Aztán még egy fárasztó apróság. A pici lányuk (másfél éves)minden reggel 6kor kiabált a szobája ajtajában, hogy aja, aja, ajjjjjjja! Majd mikor úgy gondolta, hogy nem hallják kiabálás közben egy párat rá csapott az ajtóra egy építő kockával. Nagyon édes! Szóval kicsit kitikkadva értünk haza vasárnap este. Viszont egész hétvégén etettek minket jobbnál jobb falatokkal. anyukám is fincsi töltött káposztával várt minket. Igaz is! Azt még nem tudok főzni, ugyan is nem voltam rákényszerülve, mert anyukám istenit főz. Au-ban viszont nekem kell megfőzni. Nem mondok le róla. Most, hogy jobban belegondolok még egy csomó mindent meg kell tanulnom!! A hétvége nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk. Szerintem most kezdi a rokonság elhinni, hogy mi tényleg ki akarunk települni. Majd lesz még egy kis beszámoló a kisfiam diszkalkuliájáról, de most benne vagyunk a közepében és addig amíg nincs eredmény nem akarok belekezdeni a leírásába. Csak annyit előzetesbe, hogy az iskola fellebbezett a nevtan javaslata ellen. Most szakértői bizottság fogja kivizsgálni a gyereket! Majd jelentkezem ha valami történik ismét velünk! Mindenkinek köszönöm, hogy szorított a lányomnak! Ja és a vízműves kálváriánknak sincs még vége. most éppen a bíróságról kaptunk felszólítást a fizetésre!! Majd erről is írok. Azért zajlik az életünk de rendesen. Egy vicc a végére ;))) A cigánynál vagyonosodási vizsgálat folyik. -Cigány honnan van ez a szép, nagy házad? - Kifogtám áz áranyhálát. -Van rá bizonyítékod?- Hát itt a ház nem? BOCCCCCCCCCCCCCSIIII! :))))

Egyelőre ennyi! arra még nem jöttem rá, hogy hogy kell alá írni. Azt sem tudom, hogy hogy lehet a szövegbe be rakni úgy ahogy ti csináljátok, hogy a képek ITT, meg a SZOKÁSOS HELYEN és csak oda kell kattintani!

Képek

Kilátás az erkélyről

Igaz, hogy megígértem, hogy rakok fel képeket, de sajnos olyan dolog jött közbe, hogy sem időm nem volt, de kedvem sem sok. Úgy kezdődött, hogy...Délután el mentem a lányommal a számon a tetoválást kijavíthatatlan. Ez gyorsan és kis fájdalommal sikerült. Nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért, de sajnos elég pici szájjal születtem (drágám szerint túl nagy). :) Nem is az a baj, hogy pici, hanem, hogy csíkszáj. Ez elég szigorú ábrázatot ad nekem. És ahogy öregszem ez egyre szigorúbb lesz. Na ezért döntöttem a korrekció mellett. A feltöltetést soha nem vállalnám be!!!! Szóval miután átestem ezen a procedúrán, siettünk tovább a fogorvosunkhoz. Este 8-ra kaptunk időpontot, hogy az én pici 16 éves lányomnak kihúzza az egyik rossz tejfogát (még van 6 db). Az egyiket kb másfél hónapja húzta ki és az sem volt egyszerű. Három gyökér maradt bent és úgy döntött, hogy elég vaskos gyökerek, ezért jobb őket kiszedni. Lánykán igen megizzadt közben. Na de ami most jött, arra egyikünk sem gondolt. Ez a fogacskája (pici volt) fent volt. El kezdte ki feszitgetni, de a mellette lévő két fog rá volt dőlve, ezért nem tudta kihúzni. Ez után pici fűrésszel el kezdte faragni, hogy kiférjen.Nagy nehezen ki is szedte. Na ilyen fogat még nem láttam. három gyökere felszÍvódott, egy nem. Az az egy gyökér kb 2cm hosszú, kampós és hegyes volt mint egy horog. ezzel még nem is lett volna gond, de amikor befogta a lányom orrát a doki és mondta neki, hogy fújjon egyet már kezdtem sejteni, hogy gáz van. Az történt, hogy a "pici" kampó kifúrta az arcüregét és egy hatalmas lyuk tátongott a helyén. Ekkor közölte Dr.Tibi, hogy műtét. És tényleg! Zöld kendők, takaró, maszk, steril műszerek. Este fél tízre lettünk kész. 14 öltéssel lett összevarrva úgy, hogy lebenyt vágott le az ínyéből és azt varrta rá. Aztán közölte, hogy egy hónapig nem emelhet, nem tornázhat, nem tüsszenthet (próbálja köhögéssé alakítani),nem ehet tejterméket. Antibiotikum, fájdalomcsillapító és jegelés. Azt mondta, hogy kemény hónap vár rá, mert nagyon vigyázni kell, hogy a lebeny át ne szakadjon. Mára kapott igazolást. Én kértem neki, mert sejtettem, hogy nem lesz egyszerű az éjszakája. Nem is aludt sokat. Most éppen alszik délután óta. Szerintem holnap sem fogom engedni, mert hatalmasra puffadt az arca és nem nagyon tud beszélni. Enni meg egyáltalán nem. Szegény! Ha belegondolok, hogy még van 6 tejfoga!! Mire haza értünk annyira kimerültem, hogy nem igazán tudtam képeket rakosgatni! Ígérem, hogy teszek fel, de még a fényképezőből is ki kell bűvölnöm. Nem vagyok egy műszaki zseni! :)))))

Törökország

Miután hazajöttünk Olaszból megbeszéltük a Drágámmal, hogy nyaralásnak nagyon jó volt de nem igazán pihentük ki magunkat. Ezért úgy döntöttünk, hogy el megyünk kettesben is valahova. El kezdtük nézegetni az itthoni wellness szállodákat. Hihetetlen, hogy egy hét pihenésért milyen összegeket képesek elkérni. Nagyon borsos árak vannak. Ezért el kezdtünk a külföldi utak között mazsolázni. Na ekkor ért minket a meglepetés. A Green travel útjai között jobbnál jobb ajánlatokat találtunk. Repjegy, teljes ellátás, szállás (5 csillag),illetékek, vízum olcsóbb volt, mint egy hét itthon. Nem volt min gondolkodni tovább. Már csak az időpontot kellett egyeztetni a barátnőmékkel. Na ez nehezebb volt mint utat találni. Nekik szerdától szerdáig volt jó, nekünk péntektől péntekig. Végül így mentünk és nem is volt rossz, mert így volt mind a kettőnknek két napja amikor kettesben lehettünk a párunkkal. Nekünk még annyiból volt még jobb, hogy mire oda értünk ők már mindent tudtak, hogy mi merre van. Azért féltünk, hogy milyen is lesz ennyi pénzért. Az út nagyon jó volt. Mikor leszálltunk megint megdöbbentünk, hogy milyen meleg van. 37-40 fok volt és iszonyú páratartalom. Mi meg azt gondoltuk, hogy szeptember közepén majd lesz kb 30 fok és majd nem is nagyon fogunk fürödni. Még a naptejet is itthon hagytuk, mert a szeptemberi nap úgy sem éget. Nagyon meleg volt. A tenger is kb30 fokos volt. Simán bele mentünk nem kellett megszokni.Az ellátás maximális volt.Reggeltől estig etettek miket a jobbnál jobb ételekkel. A szálloda is gyönyörű és tiszta volt. Minden szobában légkondi és minden nap takarítottak. Először a barátnőmék alatt kaptunk helyet egy éjszakára, majd másnap fel költözhettünk a mellettük lévő szobába.Ezt már akkor kibulizták amikor oda értek. Az erkélyünk a tengerre nézett. Tehát szuper volt és olcsóbb mint itthon egy hét. Igazából ki sem mentünk a szálloda területétől csak kétszer. Egyszer a bazárba sétáltunk el. A másik alkalom az volt, hogy el mentünk delfináriumba. ÉS VÉGRE ÚSZHATTAM VELÜK! Nagyon nagy élmény volt. Annyira aranyosak. Gyorsan eltelt az egy hét. Még szívesen maradtunk volna. Ja és megint csak szerencsénk volt, mert itthon nem is igazán tudtunk volna azon a héten csinálni semmit, mert akkor hűlt le itt a levegő 8 fokra. Kint igazán fel tudtunk töltődni. Most már jöhet a tél! Persze csak lassan, mert nem igazán szeretem. Képeket majd este pakolok, mert ismét rohanás dolgozni!

Újra itt!

Elég régen írtam. Ennek több oka volt. Egyik, hogy kitelepülésünk ügyében még mindig nem volt előre lépés (eddig). Itt kell megjegyeznem, hogy most sem sok, de azokat azért leírom. A másik ok, hogy még mindig nem tudom beosztani az időmet elég jól, mert örök rohanásban vagyok. Iskola, munka, tanulás... Most elhatároztam, hogy megpróbálok rendszeresen írni. Persze sokan a kiutazásunk történetére kíváncsiak, de sajnos nem nagyon van fejlemény, és én senkit nem szeretnék untatni kicsiny családunk hétköznapjaival. Úgy döntöttem, hogy magamnak fogok írni, mintha napló lenne. Majd legfeljebb szóltok ha nagyon unalmas. Na nem is húzom az időt, mert lassan rohanok dolgozni. A fejlemények! A gyerkőcök el kezdték a magántanárral a nyelvtanulást. Egyenlőre heti másfél óra, de több a semminél. Lányomnak egyből jobb lett az iskolai angol tanulása. A tanár szinte mindig őt szólítja fel az órán. A fiam pedig szárnyal. Azt ugye már írtam, hogy a német tanulás nélkül is megy neki. Év eleje óta csak ötösöket hoz haza. Nem tanul, mert neki pont elég az ötöshöz ha oda figyel órán. Valamelyik nap kérdeztem tőle, hogy szokott -e szavakat tanulni. Erre ő azt mondta, hogy minek. Amikor a tanár felírja a tanulandó szavakat a táblára ő már meg is jegyezte. Ez ő!! Ami érdekli az ragad, de ami nem... Az angollal ugyan így van. Nagyon élvezi.Ragad egyelőre. A drágám is beiratkozott nyelvsuliba. Így egész családunk tanuló lett! Az előre lépés pedig az, hogy úgy döntött a párom, hogy előre megy Ausztráliába. Márciusban elején szeretne kiutazni. Meg szeretné nézni, hogy milyen kint élni. Egyelőre egy három hónapos tanuló vízummal megy és próbál munkát keresni. Ugye heti 20 óra, de legalább fogja látni, hogy mik a lehetőségek. Van kint ismerős egy építőipari cégnél és ő próbál neki segíteni. Aztán meg próbálják elintézni neki a munkavállalásit. Nem lesz egyszerű nekünk sem egyedül itthon, de jobb lesz így mert neki könnyebb lesz gyerekek nélkül. Már el kezdte intézni a dolgokat. Eltántoríthatatlan! A barátaink is mennek ki, de ők januártól három hónapra. Ők is azért, hogy mielőtt mindent feladnának itthon, meg akarják nézni, hogy milyen kint. Velük tartani fogjuk a kapcsolatot végig. Most egyelőre ennyi, mert rohanok dolgozni. Következő bejegyzésemben írok a Törökországi nyaralásunkról is!

Apró de igen fájdalmas baleset!

Ez a hétvége a takarítás jegyében telik. Na nem nálunk (bár nem ártana)hanem a barátnőméknél. Nagyon izgalmas mert minden nap ajándék. Utolsó hetes terhes. A Drágám 2 hónapja elvállalta, hogy felújítsa a házukat. Persze megígérte, hogy baba születésig kész lesz. Itt jön a de! Amikor el kezdték szét verni a házat akkor kezdtek el látszani a rejtett hibák. Például a fűtés rosszul volt csövezve. Persze ezt lehetett gondolni abból is, hogy kb: 60 ezret fizettek a téli hónapokban és mégsem volt meleg. Aztán meg jöttek az újabb és újabb igények. Ezért is hosszabbodott az idő. Aztán meg elmentünk egy hétre nyaralni, és ugye akkor nem úgy mennek a dolgok itthon ahogy kellene. Még van kb egy hete a barátnőmnek és már látjuk a felújítás végét. A felső szint biztos kész lesz és jöhet a baba. Ma a pici szobáját takarítottuk és a fiúk a bútorokat rakták össze. Több mint 5 óra volt a szerelés mert olyan volt mint a lego.Jó kis IKEA-s bútorok!! Jókat nevettünk közben. 10 órára kész lettünk és mindenki kidőlt a parkettán. Aztán ki mentünk a teraszra és bámultuk a holdfogyatkozást.Itt jön az én kis balesetem!!! A Drágám bent maradt a szobában. Én éppen léptem be amikor ő betolta az ajtót. A nagy lábujjam körme hátra tört.A fájdalom végig szaladt rajtam és ömlött a könnyem. SZERINTEM KI AKAR NYÍRNI!!! Körömgyilkos! A fürdés nem volt kellemes mert égett az ujjam. Most ragtapaszban nyomom az éjszakát nehogy a paplan beleakadjon. Ennyit a mai napról. Ja azt nem tudom, hogy említettem-e, hogy kicsiny lányom apaimádó. Gondolom ezen nem lepődik meg senki, akinek lánya van. Amikor pici volt egész nap a nyomomban volt. Ahogy apuci haza ért én kiestem a kosárból, már ott sem volt. egymás karjában nézték a tévét. Kislányom reggel elmesélte az álmát. Bentlakásos iskolába adtuk ami börtönre hasonlított. Kiszökött és én vissza akartam vinni. Persze a jó apuci nem engedte. Na ebből is látszik, hogy ki van nála a topon. Azért megjegyeztem, hogy mostanában ne nézze meg többször ABIGÉLT!! :))))))))))Annyi zagyvaságot álmodik össze! Na megyek aludni, mert szerintem holnap is lesz egy kis takarítás. Remélem a másik lábam ép marad! Elég ha az egyikre sántítok!!

A mi Suzynk!!

A kitelepedésünknek van egy fájó pontja! A mi Suzynk! A drága Coker Spánielünk. Két éves a kishölgy és imádni való. Nagyon hozzánk nőtt és nem szívesen válnánk meg tőle. Úgy döntöttünk, hogy egyszer majd kivisszük őt is, de most egyenlőre marad az anyukámékkal. Egyik ok, hogy egy hónap karantén van, amit nem tudom, hogy bírna. Annyira szeret minket, ha nem vele foglalkozunk oda jön és ráül a lábunkra. Ha megyünk valahova akkor Ő az első aki beül a kocsiba. A másik ok, hogy nagyon nehéz kint albérletet találni még kutya nélkül is, nemhogy kutyával. Tehát egyenlőre marad és ha jól belaktuk magunkat jön utánunk. Remélem majd a karanténban majd meglátogathatjuk. Most megpróbálok pár képet felrakni róla. Ha nem sikerül majd a lányom pakol!! ;))

Hogyan tovább?

Azt hiszem most egy kicsit besokalltam! Múlt hét vasárnap óta belső ellenállás van bennem Ausztrália ellen. Jobban mondva kettős érzés. Mennék is meg nem is. Most megpróbálom megfogalmazni. Lehet kicsit össze vissza lesz, mert csak írom ami jön. Múlt hét vasárnap reggel az én Drágám ki sem kelt az ágyból. Pontosabban a nappali kanapéjáig eljutott a laptoppal a kezében. Egész nap Ausztráliáról olvasott. Gazdasági helyzet, munkanélküliség, benzin árak, lakás, statisztikák. Ezzel nem is volt gond, de egy pár óra múlva hangosan is olvasta. Persze azt itt el kell mondanom, hogy elég sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy biztos akarom -e ezt az egészet.Ez egy kicsit olyan mint amikor tini voltam és el kezdtek a fiúk udvarolni, és amikor az anyukámnak el kezdett tetszeni nekem akkor kezdett el nem tetszeni. Minél jobban el volt ragadtatva tőle én annál inkább utáltam. Persze tanulok, hogy meg legyen, de ne beszéljünk róla mert idegesít. Lehet, hogy azért van így mert én már tudom, hogy nem lesz meg a nyelvvizsga februárban. A családom meg úgy gondolja, hogy igen. Bíznak bennem, és azt hiszik, hogy megcsinálom. Én meg nem mondom nekik, hogy tudom, hogy nem lesz meg.Szeretnének minél hamarabb menni én meg nem merem megmondani, hogy valószínű még egy évet csúszunk a vizsga miatt. Annyira nehéz az angol. Szerintem még 2010-re sem lesz meg az 5,5 mindenből. Ő meg szekál, hogy már 5 hónapja tanulod, meg jó lenne ha minél hamarabb leraknád!!! Mind ezt felolvasás közben!!! Én meg kifakadtam, hogy könnyű dirigálni!! Vizsgázzon le Ő! Meg, hogy vegyen ki a munkából és akkor napi szinten tudok majd foglalkozni vele. Sokkal könnyebb lenne angol környezetben tanulni. Most, hogy kint voltunk Olaszban és rá voltam kényszerülve, hogy koncentráljak az angolra sokkal könnyebb volt. Úgy néz ki, hogy januárig felszámoljuk a céget és Ő megy ki Írországba dolgozni. Van kint egy barátunk aki tud neki segíteni. Ha kint beilleszkedett és tud lakást bérelni akkor május végén mi is megyünk utána szeptember elejéig, hogy kint tanuljunk. A barátaink már 4 éve kint élnek. Remélem, hogy jó nagy baráti társaságuk van, mert akkor talán fodrászkodni is tudok közben. El szeretnék menni majd bemutatókra is. AZÉRT RINYÁLOK ÁM RENDESEN!!!! Értitek már, hogy mit szeretnék mondani??? Várom már, hogy történjen valami de félek is. Nem azért, hogy ott mi lesz mert úgy veszem mint ha nyaralnánk, hanem mert itt el kezdünk mindent felszámolni. Az üzletemet is eladom mert nem hagyhatok ki csak úgy három hónapot, mert mire vissza jövök a gyerekekkel pont nem lesz vendégköröm. Nem mondhatom nekik azt májusban, hogy bocsi most eltűnök 3 hónapra, majd jövök. Ki esni sem szeretnék a munkából, ezért bízom benne, hogy kint is tudok majd egy kicsit dolgozni. Meg kell a vízumhoz a folyamatosság. Az igazolás nem lesz gond, mert ismerős veszi meg a céget és ő bent tart addig papíron amíg nem kapjuk meg a vízumot. Azért a gyakorlat KELL!! Hú ez nagyon panaszkodós lett!!! Bocsi! Szerintem a Drágám is látja rajtam a bizonytalanságot, de nem mond semmit. Hagyja, hogy egyedül döntsek. Lehet, hogy azért van ez, mert tudom, hogy majd miután haza jövünk Írországból majd csak utána lesz valami a vizsgából. Az ugye jövő szeptember vagy október. Majd akkor adjuk be a papírokat és onnan kezdve egy év várakozás. Mi lesz az alatt az egy év alatt?? A férjem kint fog dolgozni addig amíg meg nem jön a vízum. Ezzel nincs is gond, mert dolgozott már két évet Ausztriában és jól bírtuk. Hanem én mit csinálok itthon?? Nem az anyagiak miatt, mert szerintem kint fog annyit keresni, hogy eltartson minket (remélem!!!). Hanem mert kiesek a munkából. Persze most ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy majd eljárok tanfolyamokra, bemutatókra!!! :)))))))))) IGEN! Ez lesz. Most majd lesz rá időm!!! Na legalább erre jó volt, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat és kitaláljam, hogy mi lesz majd!!! Bocsi a sok nyavalygásért!!!

Mozi

Ma este a gyerekekkel elmentem moziba. Megnéztük a Mamma mia! c. musicalt. ABBA számokat tuningoltak fel benne. Meryl Streep, Pierce Brosnan nagyot alakított benne. A történet limonádé volt, de ahogy előadták az ABBA számokat az nagyon tetszett!! Viszont! Mikor kijöttünk kukán ültem a kocsiban addig a mondatig (ami a lányom szájából hangzott el), hogy akkora hülyeség volt a fordítás!! Most elárulom, hogy végig fülleletem, mert elég érhetően énekeltek. Viszont meg voltam döbbenve, hogy nem igazán tudom összehozni a fordítást az énekkel. Hát persze!! Nem is azt írták!!! Azért kicsit belefáradtam, hogy tornáztattam az agyamat!! :)))) Még soha nem néztem így filmet!! Most már el kezdek feliratos filmeket nézni! NAGYON JÓÓÓÓ!

Nyaralás képek :)

Az angolom letesztelve!

Elérkezett a várvavárt szabadság és nyaralás. Tavasszal elhatároztuk, hogy idén Olaszországba megyünk. Nagyon megterveztünk mindent és el kezdtünk utazási irodákat nézegetni, árajánlatokat kérni. Mivel Ausztráliára gyűjtünk nem akartunk nyaralni menni ezen a nyáron, de meggyőztük egymást, hogy még utoljára innen is menjünk el. Meg ki tudja, hogy mikor tudunk megint Európában nyaralni. Ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy autóval megyünk és apartmanba. Aztán jött a hidegzuhany. Főszezonban az olcsó az egyenlő a minősíthetetlennel. Lepukkant, koszos, csúnya, távol a partól, pici és még sorolhatnám. Az irodák szerint meg csak egyszerű. Ja és az ár sem volt megfelelő. Na nem!!!Azért igénytelenek nem vagyunk. Azt sem szeretjük ha hülyének néznek minket. Elhatároztuk, hogy elindulunk foglalás nélkül és lesz ami lesz. Két barátunk (házaspár) jött velünk. Sokan azt mondták, hogy felelőtlenek vagyunk, hogy három gyerekkel így elindulunk. Azért három, mert a lányom barátnője is jött velünk. Persze sokan azt is mondták, hogy ők is így szoktak menni és ne aggódjunk mert lesz szállás. Péntek éjszaka indultunk. Reggel 10 körül értünk Lignanoba. Irány a part, majd ügynökség apartman miatt. Csak a partig mentünk, mert közösen úgy döntöttünk, hogy nem tetszik amit látunk ezért tovább megyünk. Bibone következett. Itt az volt a meglátásunk, hogy annál kisebb a város mint amennyi turista szeretne itt nyaralni. Persze érdeklődtünk, hogy mi a felhozatal szállás ügyben. Amik voltak nem nagyon tetszettek, meg messze is voltak a centrumtól. Jesoloba nem akartunk menni, mert ott már voltunk. Végül Caorleban álltunk meg. A látvány magáért beszélt. Kisebb város de mégis volt nyüzsi. A part is szép volt. Be mentünk irodákba érdeklődni. És itt jön az angolom. Számomra is hihetetlen volt. Mikor megkérdezték, hogy beszélünk-e angolul és mi mondtuk, hogy csak picit, akkor a saját angolságukat leamortizálva kezdték elmondani, hogy milyen apartmanok vannak. ÉS MEGÉRTETTEM!!!! ÉS VÁLASZOLNI IS TUDTAM. Persze biztos nem volt tökéletes, de megértették!! Nagyon jó érzés volt. Ja és a kétkedőknek: a szállás tökéletes volt. Közel a parthoz, vadi új, légkondi (nem plusz pénzért), tiszta, tágas, kényelmes és olcsó!!!!! Most már bármikor elindulnék fenntartások nélkül. Még pár hónap angol és mégjobb lesz!!! A nyaralás nagyon jó volt. Csoki barnák lettünk. Nagyon jó idő volt. Most bezzeg két napja csak mosok, és mosok, és mosok!!! na nem baj, mert csak csütörtökön kezdek dolgozni. Majd holnap felrakom a képeket is!! Ha csak a lányom fel nem rakja ma, miután elolvasta mit is írtam!! :))))))))))

Milyen a jó pedagógus?

Eddig erről nem írtam, mert nem tudtam, hogy mi lesz az ügy vége. A fiamról van szó. Az óvodánál kezdem bár kezdhetném a terhességemmel is. Kicsi oviba járt vegyes csoportba. Két terem volt és mind a két csoportba kicsik, középsősök és nagycsoportosok voltak vegyesen. Mikor nagycsoportos lett akkor is csak játszottak. Semmi foglalkozásuk nem volt. Vissza maradt egy évet mert év vesztes volt. A óvónő szerint jobb is mert nem volt iskolaérett. Az sulit Pestimrén kezdte. Tanárnéni kicsit alkesz volt. Egy anyáknapja alkalmával annyira részeg volt, hogy végig bambán ült, és ha nincs ott a napközis tanár néni kudarcba fullad az ünnepség. Anyáknapja végén több szülőt bezárt a terembe véletlenül. Na ezt nem is ragozom tovább. Második végén el ment "közös megegyezéssel". Harmadikban megkapták a lányom napközis tanár néniét, aki borzasztóan aranyos volt de inkább volt dadus néni mint tanárnő. Ebben az évben derült ki, hogy az önkormányzat be akarja zárni a sulit. Heteken keresztül minden szülő és tanár a tornaterembe tömörülve próbálta kitalálni mi legyen, hogy ne zárják be. Egy emberként fogtunk össze. Végül a református egyház segített. Átvette az iskolát. Nekünk meg megígérték, ha nem visszük el a gyerekeket akkor ránk nem vonatkozik a vallás. Csak azokra akik akik a következő években iratkoznak be. Persze ezt sem tartották be. Kötelező hittan, reggeli áhítat, és néptánc volt. A fiam csak küszködött. Negyediktől el hoztam és beírattam a gyáli iskolába. Jól kifogtuk mert a tanár néni enyhén agresszív volt. Egy szünet alkalmával a terem előtt álltam és szemtanúja voltam, hogy egy gyerkőcöt a földön lökdösött be a terembe, mindezt üvöltve. Alig vártuk az év végét. Ötödikben azt hittem, hogy fellélegezhetünk. A matek tanár a régi szembeszomszédunk lett. Együtt nőttünk fel. Mikor megtudta, hogy az én fiam bekeményített és bebizonyította, hogy nála nincs protekció. Küzdöttünk a kettesért. Magántanárhoz jártunk és persze úgy soha nem volt jó a számítás, ahogy ő mutatta. Heti 3 alkalommal jártunk tanárhoz és úgy is 1es dogát írt. Most hatodikos volt. Év végére megbuktatta. Én már pár éve már gyanakodtam, hogy ez nem azért van mert ennyire nem tud, hanem valami más lehet. Az egyik vendégem mesélte, hogy nála ezt gimi második osztályába vették észre, az a hivatalos neve, hogy diszcalkulia. A két agyfélteke nem működik összhangban ezért semmi logikai készség nincs. El mondta, hogy neki milyen tünetei voltak és persze, hogy úgyanazok mint a fiamnak. El vittem nevelési tanácsadóba és egy kis protekcióval azonnal kivizsgálták. Két és fél órát voltunk bent. Mellbevágó volt az eredmény annak ellenére, hogy tudtam, hogy baj van vele. Kb: harmadikos szinten van. Ez már nem is fejleszthető. Felmentik matematika alól, ami annyit jelent, hogy tanul, dogát ír csak nem osztályozzák. Kedves tanár néni a júni 12-én írt be 5 db 1est. Másnap zárták le őket. Ezek az 1ek mind dolgozatok amiket utolsó héten íratott vele. A fejlesztő pedagógus elmondta, hogy esélye nem volt kettesre megírni, mert a lassúsága miatt max az 50 százalékig jut el és az ugye 1es főleg ha hiba is van benne. Ezt neki a harmadik dolgozatnál észre kellett volna vennie. Könnyebb volt megbuktatni mint észre venni a bajt. Persze nem kell pótvizsgáznia, mert nem menne át. Nagyon ki volt akadva a fejlesztőp, mert alapvető jelei voltak a betegségnek. Na ezt fogom a tanárnőnek megköszönni a pótvizsga napján. Nem tudom, hogy miért volt ilyen szemét velünk. Nem lesz egyszerű menet a beszélgetésünk, de nem bírom ki szó nélkül. MILYEN PEDAGÓGUS AZ ILYEN??

utóirat

Drágám most jött haza. Meglátta a laptopot a kezemben. Első kérdése: TANULSZ ANGOLUL?? Á dehogy hajt a családom!! ;)))))

Végre vakáció!

Szerintem én sokkal jobban vártam a nyáriszünetet, mint a gyerekeim. Év végére rendesen elfáradok. Elvileg 10-kor nyit az üzletem. Mivel a gyerkőcöket kelteni kell ezért minden reggel fél hétkor keltem. Aztán elvittem őket egy darabig. Kb: 10 peces út kocsival és így nem kell egy órával előbb kelniük (a jó szívem ). Mivel, hogy úgy is felkelek és úton vagyok, már nem megyek haza hanem kinyitok. Ezért már 8-tól írok be vendégeket. Este 8-ra kicsit elfáradok. Ez így megy szeptembertől júniusig. Mivel a május és a június a ballagásokról szól ezért még húzósabbak mint a többi hónap. Bár van karácsony és húsvét is. Elvileg minden második nap dolgozom, de cska elvileg, mert már nem emlékszem, hogy mikor volt szabadnapom. Minden második szombaton dolgozom. 3 hete nem volt szabad szombatom. Na nem sajnáltatni akarom magam, csak vázoltam, hogy miért is várom annyira a VAKÁCIÓT. Persze az első munka napok úgy kezdődtek, hogy reggel fél hétkor automatikusan kinyitottam a szemem (megszokás). Sőt még vasárnap is. Most, hogy már második hete tart a szünet, már tudok kicsit aludni. Persze a vendégek próbálkoznak a reggel 8 órával de erősen hárítok!! Igaz szabad napom még mindig nincs, de rajta vagyok az ügyön. Tavaly ilyenkor már legalább háromszor voltunk a gyerekekkel a Balcsin. Szabadnap: reggel ki a teraszra. Süt a nap, irány a Balcsi!! Na ez még idén nem volt. Még egy kicsit várat magára. Mindenki kérdezi, hogy mikor vagyok szabin. Mikor elmondom, hogy júli 10-től pánik szerűen bejelentkeznek arra a lét hétre ami előtte van. Lőttek a pihinek. Viszont megyünk nyaralni!!! 10 nap Olaszország kocsival. Még nincs szállás ezért addig megyünk amíg nem lesz megfelelő. Szerintem én végigalszom az utat!!Mivel, hogy kevés az időm eléggé le vagyok maradva a blog olvasással. Jó lenne újra napra kész lenni de ez most nem megy. Ja az angolomról csak annyit, hogy a nyelvtan elég jól megy. Viszont kellene már szókincs. Azt vettem észre, hogy ehhez a nyelvtanhoz sokkal több szó kellene. Nehéz így munka mellett!! Majd igyekszem. Mára ennyi, mert már igen késő van és holnap MUNKA!!!

Nem tűntem el!

Újra itt!! Igazából már sokszor leültem, hogy írok, de azon kívül, hogy tanulok angolul semmi nem történik. Persze ez nem egészen igaz mert zajlik az élet. Nagyon sok munkám van mostanában. Este mikor hazaérek már nem sok energiám marad, hogy leüljek a gép elé. Most pár mondattal megpróbálom leírni, hogy mi is történt velünk az utóbbi időben. Elég sokat csavargunk a családdal. Kb: 2 hónapja voltunk a gyerekekkel Bükkfürdőn wellneselni. Azóta is azt próbálom kipihenni. Fáradtabban jöttem haza mint amikor oda mentünk. Azóta többször elmentünk a férjemmel kettesben hétvégézni pihenésre hivatkozva. :)) A múlt hetem nagyon jó volt. Hétfőn elmentem a fiammal osztálykirándulásra. Nagyon jó volt, de az idegeimet szálanként borzolták a fiúk. KAMASZODNAK!! Persze ezzel nincs is baj. Jó fejek. Szerdán este megjöttünk persze hulla fáradt voltam. Csütürtökön be mentem egy kicsit dolgozni. Este értem haza. Péntek délelőtt ismét munka, majd délután Hajdúszoboszló kettesben a drágámmal. Vasárnap este jöttünk haza. A rokonaim Debrecenben és környékén laknak. Ha már ott voltunk a közelben hozzájuk is elmentünk. Sokat mászkáltunk, kocsikáztunk, medencéztünk. Egy szóval szuper volt csak kicsit aktív lett a pihenés. Az oda vezető út volt egyedül ROSSZ!! Igen csupa nagy betűvel. A 4-es úton mentünk. Pokoli volt számomra!!! Igazából nem tudom, hogy hogyan kezdjem el leírni azt amit szeretnék. Nem tudom szavakba foglalni. Hét éve a húgom esküvője után hajnalban elindultak a nagymamámék haza (Debrecen mellé). A 4-es úton mentek. Püspökladány és Kaba között a 194-es kmnél egy ukrán áttért az ő oldalukba és freontálisan ütköztek. A mamám, a nagynéném és a férje azonnal meghaltak. A nagynéném kislánya (8 éves volt akkor) életben maradt mert a mamám rádőlt és a teste megvédte. A nagynénéméknek 4 gyereke volt. 14, 8, 5 és egy másfél éves. ÁRVÁN maradtak!!!! Borzasztó volt arra kelni reggel ,hogy meghaltak. A temetésükre mentünk és kértem a férjemet, hogy menjünk arra mert látni akarom a helyet ahol történt. Akkor már kőkereszt állt ott, mert mások is meghaltak azon a helyen előtte. Azóta többször hallottam az évek során, hogy ugyan ott halálos baleset történt. Akkor jártam arra utoljára. Mikor elindultunk a GPS arra vitt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire rossz lesz. Amikor a 180 km körül jártunk már egyre nehezebben vettem a levegőt. Aztán amikor oda értünk a 194hez olyan volt mintha a mellkasomra ült volna valaki és el kezdtem sírni. Nem tudtam vissza fogni. Szerintem nem fogok többet ezen az úton menni!!! Azért a hétvége jól sikerült. Hétfőn nagyon nem volt kedvem dolgozni menni!!! Most nagyon sok munkám van. egyrészt azért, mert a múlt héten alig voltam bent, másrészről mert ballagások vannak. Ausztráliáról csak annyit tudok írni, hogy nem telik el nap, hogy ne beszélnénk róla. Az a baj, hogy lassan megy az idő. A barátaink januárban indulnak ki. Erről majd holnap bővebben írok mert már nagyon késő van. Megyek aludni, mert holnap is dolgozom. ígérem most már írni fogok!!!

Ez hihetetlen!!!!

Már az is megfordult a fejemben, hogy feladom az egészet. Mindig falba ütközünk. Egész nap magam alatt voltam. Egyszer csak csörög a telefonom a drágám hívott, hogy az egyik barátjának a bátyja 15 éve él Brisbane- be és azt üzente, hogy hívjuk amikor megyünk, mert hozzá bármikor mehetünk és addig maradunk ameddig akarunk!! Elküldte a címét és a telefon számát!! Ez hihetetlen. Már éppen feladom amikor ismét egy "kicsi" jó!!! Végre nekünk is van kint valaki aki vár minket!!! MILYEN KICSI A VILÁG!!!!! :)))))))) Ismét tele energiával!!!!!

Felelőtlenség!!!

Pár napja elolvastam kedvenc blogjaim utolsó bejegyzéseit. íróik Aus találkozón voltak. Beszéltek a tanuló vízumról is. "Kicsit" úgy érzem, hogy az utolsó bejegyzések nekünk lettek célozva. Igen mi is tanuló vízummal szerettünk volna kimenni, mert erre nem kell sokat várni. Ez csak az egyik ok volt. A másik amit már az előző bejegyzésemben leírtam az az volt, hogy Bertók Zoli kerek perec kijelentette, hogy nincs esélyünk a letelepedésre. Ekkor fordultunk ügynökséghez. Igen ott minden szépet elmondtak, de az árnyoldalakat is! Nekünk nem 600 ezret mondtak a gyerekek sulijára, hanem 2,5 milliót a 9 hónapra. Kiszámolták (szerintem elég pontosan), hogy kb: 4,5 millió a várható költség. Azt is megmondták, hogy 2, 5 milliót kell magunkal vinni a 9 hónapra. Mi tudtuk, hogy már nem akarunk vissza jönni, ezért azt is tudtuk, hogy 6 millió ft alatt nem is indulunk el!!!! Legalább ennyit szerettünk volna kivinni! Pont arra gondolva, ha nem úgy jön össze minden ahogy mi szeretnénk!!!! Az angolról meg annyit, hogy nem véletlen tanulom az angolt. Nem véletlen akar be íratkozni intenzív tanfolyamra a drágám. Nem véletlen tanulnak magántanárnál a gyerkőcök!!! 0 nyelvtudással NEM INDULUNK EL! NEM VAGYOK FELELŐTLEN!!!Mindenképp felmértem volna, hogy mennyit tudok. Mindenképp megpróbálkoztam volna IELTS tesztel mielőtt elindultunk volna. Ha egy picit is úgy éreztem volna, hogy nem megy, akkor nem lépünk. Tudom, hogy a 6 millió is kevés, de itt jön a félrevezetés!! Azt mondták nekünk, hogy ó hát nem kell annyira komolyan venni a heti 20 órát, mert van kiskapu. vállalkozói kiváltásával lehet a munkáltatónak számlázni és a kutya nem kérdezi, hogy azt a pénzt heti hány órában kerestük meg!!! Igen ám, de én (annak ellenére, hogy nem mindent írok a blogba) el kezdtem utána járni ennek is. Több kint élővel tartom a tartom a kapcsolatot. Olyanokkal is akik ezzel az ügynökséggel jutottak ki. El kezdtem kérdezni őket és olyanokat is akik már két éve tanulóval vannak kint. Az egyik srác másfél éve heti 20 órában dolgozik festő mellett!! Tehát nem véletlen, hogy nem váltotta ki a vállalkozóit, nem véletlen, hogy nem dolgozik többet!! NEM KOCKÁZTAT, mert kint szeretne élni. A másik félrevezetés az volt, hogy amikor rá kérdeztem, hogy be számít-e a kint a szakmában ledolgozott idő, ami ugye heti 20 óra. Azt válaszolták, hogy ó hát még többet számít mint az itthoni 5 év!!!!! ebben segített a ti bejegyzésetek amiben meg azt írtátok, hogy a fityfenét pont az ellenkezője!! Az előző bejegyzésemhez meg annyit fűznék hozzá, hogy igen úgy érzem olyankor, amikor felbosszantanak, hogy azonnal menni kell!! DE NEM VAGYOK ŐRÜLT!! NEM VAGYOK FELELŐTLEN!! SOHA NEM KOCKÁZTATNÁM A GYEREKEIMET!!!!! Nagyon gusztustalannak tartom az ügynökségtől, hogy félrevezetik az embereket!!! Úgy döntöttem (igen én, mert a családom még nem tudja), hogy előbb levizsgázom és beadjuk a letelepedési kérelmet! Persze, ha sikerül a teszt!!! így még legalább két évet ki kell húznunk itt, DE... A pénzünk megmarad, talán még hozzá is tudunk tenni. Nem szakad meg a folyamatos gyakorlat a szakmámban, sőt egyre több lesz. Talán még a mestervizsgát is megcsinálom! :)))) ÉS TALÁN LESZ MÉG EGY POCAKLAKÓ IS!! Na ez után is utána kell járni, hogy mi van akkor ha az én szakmámra kérjük a letelepedő vízumot, de van egy baba!!! Ti tudjátok?? Mert ugye csecsemővel egy darabig nem dolgozhatok!!! Ja és a végére még annyit, hogy lehet, hogy benne lett volna ez az egész tizenmillióba lett volna, de a házunkat a berendezéseket nem adtuk volna el!!! Nem égettünk volna egyenlőre fel mindent magunk mögött!!!

Szerintem nem várunk januárig!!

Tegnap ismét kinyílt a bicska a zsebemben!! Szerintem meg is fordult!! Kaptunk az APEH-től egy szerelmes levelet. Volt egy sorocska amin rendesen kiakadtam. Ez állt benne: 2007-ben vásárolt gépjármű után befizetendő VAGYONOSODÁSI ADÓ: 40.000 ft!!!!! Ezek szerint nem sikerült bevezetniük a minden eladott autó után, a kocsi értékének 20%-át fizessük be!! Gondolták ez a fajta adó is megteszi. Bár úgy hallottam, hogy csak májusra tervezték. Miután ezt megláttam azt éreztem, hogy el innen de minnél előbb!! Bár csak már úgy menne az angol, hogy el merjek indulni! Mától heti kétszer jön az angoltanár. Igy három órám van 1 héten. Nyáron heti 3 alkalom!! Amúgy azt érzem, hogy még semmit nem tudok. A tanárom szerint meg nagyon jól megy. Pont annyit tudok amennyit kell ennyi idő alatt. Persze én türelmetlen vagyok. Na nem baj majd belehúzok :))

Ezt senki nem hiszi el!!!

Ez a történet amit most le fogok írni 2005-ben kezdődött! A jó magyar vízművek kontra mi! Szerintem el fogjátok veszíteni a fonalat. 2005-ben béreltük ki az üzletemet a társasház tulajától (építtető). Szépen elkezdtük átíratni az órákat ahogy kell. Először az ELMÜ-hez mentünk egy másik bérlővel. Ott össze futottunk még egyel. Hárman átmentünk a vízműhöz. Ott megkaptuk a papírokat és a befizetnivalót. Majd közölték, hogy ha beér a pénz akkor minden üzletbe kimegy egy emberke és x összegért leblombázza a vízórát. Szépen fizettünk és várakoztunk. Minden üzletbe ki is mentek csak valahogy az enyémbe felejtettek el jönni. Közben 2 havonta jött egy hölgy és annak rendje és módja szerint leolvasta az órát. Eltelt egy fél év és még mindig nem jöttek blombázni. Aztán az óraleolvasó el kezdte mondogatni, hogy mi nem használjuk a vizet, mert nem megy az óra. EGY FODRÁSZÜZLETBEN?????? Bementem utána a wc-be és megnéztem, hogy mit írogat. Ha hiszitek, ha nem a hőmennyiség mérő állását írta fel. Kb 6szor. Ezek után megkérdeztem, hogy hova is írja a leolvasást, mert még mindig nem kaptunk csekket. Erre közölte, hogy a füzete aljába, mert ez a cég nála nem szerepel. Közben a közösképviselő mondta, hogy fizessek nála ki 150 kméter vizet, mert nagyon sok fog össze jönni. Aztán ha eléri az óra akkor szóljak ,hogy van róla igazolásom, hogy már befizettem. Ez meg is történt. Aztán egy év elteltével hirtelen meg lett a cégünk a vízműnél. És ki is jött egy középkorú ember leblombázni az órát. Én éppen nem voltam az üzletben ezért felhívott, hogy megkérdezze, hogy mi lecseréltettük-e az órát mert nem stimmelnek az adatok. Közöltem vele, hogy több mint másfél éve vagyunk ott azóta nem lett hozzá nyúlva. Erre azt mondta, hogy nem baj akkor ő átírja az óra gyári számát, mert így nem lesz jó. Meg is tette, minden papírt átírt és csinált egy szerződést a blombázásról. Bezsebelte a pénzt majd távozott. Aztán két hónap elteltével jött egy másik leolvasó nő akinek nem kis kockás füzete volt, hanem komoly műszere amibe bepötyögte a vízóra gyári számát és az állást. Na itt jött az első csavar. Nem stimmeltek az adatok. Nem tudta bevinni a gépbe az állást. Elővettem a papírokat és el kezdtünk egyeztetni. Na mit gondoltok mi derült ki??? A pasi aki 30 éve blombáz a vízóra helyett a hőmennyiség mérőt blombázta le és ezért nem volt jó a gyári szám. Ekkor vettem egy mély levegőt és felhívtam azt a céget ahonnan jött és elmeséltem nekik, hogy a gázórát (véletlen ezt mondtam) blombázta le a kollégájuk. A telefonos hölgy azt mondta, hogy utána néz és vissza hív. El telt két óra és hívott felháborodva, hogy mit képzelek én mert teljesen félre vezettem, mert nem gázóra volt hanem hőmennyiség mérő. Erre rá men 2 órája, hogy kibozta. Erre én kicsit kiborultam és közöltem vele, hogy tőlem a wc csésze száma is lehet, de abból akkor sem lesz vízóra szám. Szerencséjére elnézést kért és azt mondta, hogy ki küldi újra pasast helyre hozni a hibát. Ismét eltelt egy pár hónap és meg is érkezett. Ez volt tavaly december 17-én. Megírta a papírok javított változatát és azt mondta, hogy a központban is átírják az adatokat. Elnézést kért és távoztott. Közben el kezdtek jönni a csekkek a 150 kméter vízről ami 67ezer ft volt. Pont annyi amit a közösképviselőnek oda adtam. Felhívtam a díjbeszedő rt, hogy itt az igazolás meg minden, hogy ki van fizetve. Azt mondta ott egy "kedves" hölgy, hogy azért nem tudják jóvá írni, mert több mint 300ezret fizetett be a közös képviselő és nem részletezte, hogy abban benn volt az én 67ezrem is. A megoldás az, hogy a könyvelőtől kérje vissza a befizetés nyugtáját, és írjon egy olyan igazolást, hogy abban benne volt az én üzletem pénze is, és azzal fáradjak be. REMÉLEM NEM HAGYOK KI SEMMIT? MERT MÁR ÉN IS KEZDEM ELVESZTENI A FONALAT. Ja és közben megérkezett ismét az óraleolvasó (márciusban) és közölte, hogy még mindig nem jók az adatok így nem tudja leolvasni az órát. Ekkor már kissé ingerült votam, mert a pasinak nem volt elég három hónap az adatok átírásához. Bementem a díjbeszedő rthez (a múlthét előtti kedden) és előadtam a panaszomat. Az ügyitézőm közölte, hogy ezt nem lehet így elintézni, mert csak a vízmű tudja az óra állását megemelni 150 kméterre és akkor nem lesz tartozásom. Tehát ő nem tudja nekem jóvá írni. Na ekkor vágtam ki a hisztit, hogy én onnan egy tapottat sem megyek addig amig nem rendezzük az ügyet, mert a telefonba megmondták, hogy milyen papírokat vigyek be és ok lesz a dolog. Tehát tévesen informáltak, vártam több mint egy órát és semmit nem intéztem. A hölgy bement a főnökéhez és pár perc múlva közölte, hogy minden igazolást lefénymásol és annyit tud tenni, hogy az óra állását kijavíttatja a központal. El ment egy fél napon és semmit nem intéztem. Két variációt mondott, hogy mi a megoldás. Az egyik, hogy bemegyek a vízműhöz és megemeltetem az óraállást 150 kméterre de akkor is ráterhelik a házra, vagy a közös képviselő vissza adja a pénzt és én befizetem a csekket. Na gondolta ez nem fog tetszeni a lakóknak. Én az biztos nem fizetek mégegyszer. Ja a legszebbet nem is mondta, hogy az üzletem mellett közvetlen van egy presszó. két év alatt most a negyedik bérő csinálja. Az előzőkneknem volt bérleti szerződésse a tulajjal és cseszett vízdíjat fizetni. Ott is több mint 200ezer tartozás gyűlt össze. Nem csodálom, hogy a vízmű nem ír jóvá és terhelni akar. Na mind egy én vártam, hogy történjen valami. Ekkor jött a svédcsavar. Ugye én előző hét kedden voltam bent. A következő hét hétfőn meg is jött egy levél a vízműtől, hogy a Káprázat Szépségszalon(az üzletem neve) blombáztassa le az órát. Kiküldék vele újra a papírokat. Na akkor kicsit magyarázok. Azon a papíron amit igazolást adott a közös képviselő, bele írta, hogy a cégünk fizetett 150 kmétert és mellé írta azt is, hogy a szépségszalon. Igen ám de a szépségszalon a cégben van. Ezt ők elnézték és azt gondolták, hogy ez megint egy új bérlő. Én ekkor ismét telefonáltam és elmagyaráztam a hölgynek, hogy nincs több óra amit le tudnának blombázni, de gondolom ha lenne azt is leblombáznák. Tök mindegy, hogy éppen milyen óra. Elmondtam neki, hogy azért küldte el a díjbeszedőtől a hölgy faxon ezeket a papírokat, hogy írják már át azokat a r....t adatokat. Erre megkérdezte, hogy akkor hány vízóráról van is szó!!!!!!!!!! Már kapartam a fejemet erősen és üvöltöttem, hogy egy óra van de 2 év alatt nem sikerült átíratni!!!!! Nagy nehezen felfogta, hogy mi is van (még egy csavar) de közölte, hogy ők nem tudják megemelni az óra állást. Ezt intézzük a díjbeszedőnél!!! Kiakadtam! Ők meg a vízműre mutogatnak. Közöltem vele, hogy szerintem mindenkit össze kellene hívni egy konferencia terembe egy elbeszélgetésre, mert így csak az egymásra mutogatás van. Ő erre közölte, hogy továbbítani fogja a főnökség felé a panaszomat és vissza hív. SZERINTETEK??? Egy hét telt el és még semmi!! Ezt csak azért írtam le mert egyrészről jó volt kiírni magamból, mert már kezdek meghülyülni, másrészről meg érdekelne a véleményetek, hogy mit csináljak, hogy mire megyünk Auba (10 hónap) sikerüljön elintézni ezt az ügyet!!! Már arra is gondoltam, hogy az új bérlővel karonfogva megyek és egyből az ő nevére íratom, ha már úgy sem sikerült az enyémre!! Azért kedden ismét bemegyek a díjbeszedőhöz és megköszönöm az újabb csavart amit okozott a hölgy. Ja és persze felhívni nem lehet őket hiába van 8 ablak és külön diszpécser. Minden szám foglalt egész nap!! Tehát kénytelen vagyok ismét fél napot erre szánni!! Istenem csak nehogy jobban megkeverjék!!! Bocsi a fárasztásért!! :)))))))))))))))

Agyrém

Eljött a Húsvét. Szombaton elindultunk Debrecenbe. Egész úton a biztonsági övbe kapaszkodtam és alúl a lemezt nyomkodtam a lábammal, pedig nem is én vezettem. Kész vagyok a hétvégi autósoktól. Ugye van az a fajta vezető aki csak hétvégén veszi elő az autót. Erre jön még az aki csak ünnepekkor, és itt jön a plussz!! HÓESÉS nem is akárhogy!! M3-as autópálya szélső sáv. Busz halad 68-al. Papa (ünnepi autós valószínűleg) utána 69-el, kormányba kapaszkodva. Majd beéri a buszt és egy hirtelen mozdulattal elrántja a kormányt balra és el kezd előzni 70-el!!! SIKITÓFRÁSZ a belső sávba, majd satufék!! És az egész sor halad hetvennel míg papa szép nyugodtan leelőzi a buszt kb: 20 perc alatt!! Szerintem csak nyáron megyünk legközelebb!! A szilveszteri bulit addig még többször meg gondolom!

Gyűjtögetés!!

Van 500 dollárunk!! Ma a drágám örömmel hívott fel, hogy vett 500 dollárt! Nagyon elszánt!! Azt mondta, hogy amikor csak tud vesz egy kicsit. Nem túl sok, de januárig igen komoly összeget tud össze rakosgatni. Ő spórolósabb mint én. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt véghesz viszi. Márpedig elhatározta, hogy kint fog élni!! Nem csak a blogba nyavalyogok az aggályaimról, hanem neki is. Na ezt Ő nagyon gyorsan rövidre zárta. Közölte velem, hogy döntsem el, hogy mit is akarok mert Ő velem vagy nélkülem de mindenképp megy!! Az a legszebb az egészben, hogy én voltam oda, hogy menjünk el az országból. Sokat gondolkodott míg végül elhatározta magát, hogy igazam van. Most meg én bizonytalanodtam el. Nem könnyítem meg a dolgát! Szerencsére most teljesen megnyugodtam hála nektek. Annyira jó, hogy leírjátok a véleményeteket, pedig nektek sem könnyű. Remélem, hogy most már csak örömmel fogok írni. Mától csak a jókat írom!! Nagyon sok tennivalónk van ezalatt a 10 hónap alatt. Elkezdjük a fogorvoshoz járást. A fiam már jelezte, hogy letört az egyik foga, jó lenne ha hívnám a dokit!! Ahoz képest, hogy ezelőtt 2 évvel lasszóval sem lehetett elvontatni! :) De megtaláltuk a legjobbat és mintha közértbe járnánk!! A lányom nehéz eset, mert nagyon fél. Remélem ha Tibi kezei közé kerül változik a hozzáállása. Aztán az útlevelek. A gyerekeké lejárt. Nekem meg névváltozásom volt. Lesz mit elintézni. Még kevés is a 10 hónap!!

Sem itt sem ott!

Ez a hétvége is elrepült. Szombaton dolgoztam. Annyi mindent meg kellett volna csinálnom, de iszonyatosan fáradtnak éreztem magam. Hagytam az egész takaritást és úgy döntöttem pihenek. Már nagyon rég nem aludtam ennyit mint ez alatt a két nap alatt. Persze ez nem csupán lustaság, hanem múlt hét péntek óta beteg vagyok. Benyaltam valami bacit. Általában ha megfázom 2-3 nap alatt túl vagyok rajta. Ez viszont már egy hete tart és még most sem vagyok tökéletes. A hetet végig dolgoztam, mert nem tudtam lemondani a vendégeimet. Éreztem, hogy jó lenne kifeküdni de nem tehettem meg. Na ezt most bepótoltam. A héten két angol órám volt. A keddin tovább mentünk. A péntekin gyakoroltunk. Nem éreztem, hogy remekelnék, ezért rákérdeztem, hogy fogok-e januárban legalább pötyögni angolul. A válasz meglepő volt. A tanárom megkérdezte, hogy viccelek-e, mert én vagyok az egyik legjobb tanulója. Mondtam neki, hogy én úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Szerinte ezt nagyon jól titkolom, mert amikor ismételünk nagyon jól megy. Azt is monta, hogy ez most természetes, hogy így érzem mert infókavalkád van a fejemben. Ez majd letisztul. Ez egy kicsit feldobott. Aztán bementem dolgozni és egyik vendégemmel beszélgettem Ausztráliáról. Azt mondta, hogy Ő a gyökereit nem tudná itt hagyni, de nem ítél el azért amit teszünk, és igazunk van, hogy elmegyünk. Mostanában elég sokszor érzem, hogy már itt sem vagyok, de még ott sem. Nem találom a helyem. A kettő között lebegek. Na ez a legrosszabb!! Amik itt történnek nem érdekelnek, de az ottani dolgokat még nem ismerem és félek tőle. Volt még valami ami egy kicsit elszomorított. A drágám szombaton Székesfehérváron járt egy régi ügyfelénél (közben barát lett). Noémi hajón dolgozott és az egész világot bejárta. Most kisbabát vár. Azt mondta, hogy el szeretne ő is menni Magyarországról. Ha meg lesz a baba utána megy. A drágámnak ajándékozta az egyik könyvét. Antalffy Tibor: Irány Ausztrália. na lehet, hogy ebbe nem kellett volna beleolvasnom. A legelején levélrészletek vannak kint élőktől. Az egyik egy idős emberé aki 56-ban ment ki. Ül a tengerparton és gondolkodik. Arra az időre gondol amikor még itthon volt és az édesapjával a Dunaparton sétál. Könny szökik a szemébe. Az unokái hivják és ő elindul a házba. Na ennél a résznél nekem is könny volt a szememben. Hiába van kint hosszú évtizedek óta, hiába van ott a családja mégis szomorú a szíve. Ez engem is elszomorított. Nyugtassatok meg, hogy ez nem csak velem van így!! Bennetek is kavarogtak ilyen érzelmek??? Lehet, hogy én mégsem tudok majd elszakadni innen?? Pedig tudom, hogy itt egyre rosszabb!! Tudjátok a szív és az ész! Lehet ha fiatalabb lennék könnyebb lenne! Na jó! Elég az érzelmekből! Fel a fejjel! Majd az idő megoldja! Remélem a következő bejegyzések vidámabbak lesznek! ;)

Az ügynökségnél

Ma délelőtt voltunk a bevándorlási ügynökségnél. Személyes találkozó volt. Időben elindultunk, mert dugóra számítottunk. Persze hamar oda értünk. Bedobáltam az összes aprómat a parkoló órába és felmentünk az épületbe. Több mint másfél órát beszélgettünk. Most aztán már mindent tudunk. Két lánnyal beszéltünk. Az egyiket személyesen ajánlották olyan ismerősök, akik már kint vannak és Ő segített nekik. Úgy érzem, hogy tényleg teljes energiával rajta van, hogy segítsen nekünk is. Szeptember közepén kezdjük intézni a tanuló vízumot, és egyidejűleg a letelepedési vízumhoz a papírokat. Mindent be akarunk adni nekik, mert ha kimegyünk már nem akarunk vissza jönni addig amíg nincs meg a letelepedési. Kiszámoltuk a pontjaimat. Mind meg van csak a nyelvvizsga kell. Szerencsére azt már itt kell megvárnunk. Mondtak még valamit aminek nagyon örültünk. A múlthónapban ment ki egy srác aki rögtön el tudott helyezkedni egy idős (magyar származású) embernél gipszkartonosként. Nagyon keresik a jó szakembereket, mert hatalmas építkezések vannak Brisbene-ben. Azt hiszem, hogy a munkával nem lesz gond. Most már csak azon múlik minden, hogy sikerül-e a pénzt addig össze rakni. Ja és szeptemberig "csak" 4,5 milliónak kell meglenni. Ez jó hír, mert a munkák nagy részéből csak januárra lesz pénz. Tehát a többi akkor is rá ér. Remélem minden autót el tudunk időben adni. Miután mindent meg kérdeztünk, meg beszéltünk elindultunk haza. Ahogy leértünk az autóhoz pont akkor fényképezte le egy parkolóőr. Kértük, hogy ne büntessen meg, de kaján vigyorral az arcán benyomta a gépbe. Puff neki 3000. Nem baj az örömünket nem tudta elvenni. Már csak 5 hónap és belevágunk!!!!!

Hurikán

Ma elmentünk vásárolni a budaörsi bevásárló központba. Éppen a kikában fizettünk (volna) a kasszánál mikor egy hatalmasat villámlott és dörgött. Abban a pillanatban kiment az áram. Persze pont előttünk. Az eső úgy el kezdett esni, hogy mindenki bent maradt. A szél is iszonyatosan fújt. vártunk egy fél órát de még akkor is esett és az áram sem jött vissza. Aztán kiderült, hogy nem is az áram ment el, hanem a kikának a hálózatával történt valami. Gondolom oda csaphatott be a villám. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, megpróbálunk eljutni az autóig. Még az ajtóban álltunk mikor láttuk, hogy megjött a rendőrség és a mentő. Ekkor még nem tudtuk ,hogy mi történt. Azért gondoltuk, hogy baj lehet mert hatalmas palatetőt vitt el a szél az ajtó előtt. Amikor szaladtunk az autóhoz láttuk, hogy a tesco bevásárlókocsi tárolóla rádőlt egy autóra. Mondanom sem kell, hogy mi is egy tároló mellé álltunk be. Szerencsére a miénkre nem esett rá. Amikor elidúltunk akkor láttuk, hogy nem messze onnan egy hatalmas konténer esett egy autóra. Ott állt a mentő és a rendőrség. Az autóban ültek. Azt nem láttuk, hogy mi lett velük, mert csak elmentünk mellettük. Hazafelé végig kidőlt fákat és megrongált tetőket láttunk. Egy nagy jegenyefa keresztbe feküdt az úton és a fa vége bent volt egy ház ablakán. Nem volt semmi. Szerencsére simán haza értünk. A mi házunkról is leesett egy pár cserép, ennél nagyobb kár nem lett. Ja még annyit, hogy ma is le lettem szavazva a családom által. Szerettem volna venni egy-két dolgot a lakásba, mert ugye jön a húsvét és mi azért még itt vagyunk. Én is mint minden háziasszony szeretem ha ünnepekor fel van díszítve a lakás. Családom tagjai szinte egyszerre, hogy minek az. Megy, hogy majd a hátamon viszem majd ki Auba. Inkább spóroljunk. Stb..... Ez van. Leszavaztak. Azért pár dolgot össze szedtem!! ;))))

Üzleti ügyek

Pár napja meg említettem a barátnőmnek (üzletemben kozmetikus), hogy valószínű, hogy eladom a bérleti jogot. Azt mondta, hogy Ő szeretné átvenni. Én ennek nagyon örülök mert nem idegen kerül oda. Persze kérdezhetnétek, hogy nekem akkor már nem mindegy ha kint leszünk. Nem mindegy, mert mikor ezt megbeszéltük akkora gombóc volt a torkomban. A szívem össze szorult. Majdnem három éve mi csináltuk. Úgy ahogy megálmodtam. Ha nem lenne szükség minden forintra, amíg meg nem kapjuk a letelepedési vízumot biztos megtartanám. Sajnos a tanuló vízumhoz is sok pénz kell. Ezért el kell adnom. Persze azt is megkérdeztem, hogy mi van akkor ha 9 hónap után mégis haza jövünk? Annyira aranyos volt, mert azt mondta, hogy akkor vissza jössz dolgozni. Persze azt is hozzá tette, hogy szerinte ha mi kijutunk biztos nem jövünk vissza. Ha lesz egy kis időm és rájövök, hogy kell akkor rakok fel képeket az üzletről. Ma levágtam a lányom haját. Persze csak annyit engedett amennyi el volt töredezve. Utána mint mindig most is ki volt készülve, hogy milyen rövid lett és már megint mennyit vágtam. Ez úton keresek neki egy jó fodrászt! ;)))))

Balaton

Ma lent voltunk Tihanyban. A drágám nyáron egy nyaralóparkban belsőépítészkedett. Maradt még egy kis utómunka ezért reggel leutaztunk. Ez a nyaralópark olyan mint egy körülzárt lakópark. Hat 3 szintes épület portaszolgálattal, úszómedencével. A wellness rész úgy van kiépítve mintha egy nagy dombban lenne benne. Ha elölről nézzük akkor látunk egy nagy dombot amink az eleje üvegfal. Előtte hatalmas fű és terasz. Kilátás a Balatonra. A medence kb 50 méteres. Szauna és pezsgőfürdő is van. Nagyon jól meg van csinálva. A tulaj (akinek dolgozik a párom) megengedte, hogy amikor a drágám lent van akkor mi is lemehetünk. Egész nap csak a miénk volt minden. Egy pár jött le csak egy órára. Nyáron majdnem minden hétvégén ott voltunk. Akkor még nem volt minden lakás eladva így szinte mindig egyedül voltunk. Feküdtem a napozóágyon és álmodoztam, hogy milyen jó lenne ha ez az egész a miénk lenne. Kicsit a miénk is volt pár órára. Igazából nem is erről akartam írni csak annyira jó volt, hogy úgy éreztem le kell írnom. Meg, hogy értsétek mit akarok azzal mondani ami most jön. A barátnőm, a párja és a kishúga is le jött utánunk. Nagyon szép idő volt. Ezerrel sütött a nap. Széthúztuk a tolóajtót és napoztunk!!! Igen ma!! Gyönyörködtem a Balatonban. Megkérdeztem a barátnőmet, hogy ugye milyen szép a tó? Erre ő: "látod ezt akarod itt hagyni?"Erre csak azt tudtam mondani, hogy nekünk majd ott lesz az óceán. Persze belűről meg azt éreztem, hogy igaza van. Biztos nagyon fog hiányozni a Balaton is. Ildi! A megjegyzésedhez csak annyit, hogy tegnapig én is azt gondoltam, hogy anyáék elég könnyen fogadták, hogy elmegyünk. Aztán tegnap valamit mondott neki a lányom és anya sírva fakadt, hogy milyen messzire akarunk menni. Szerintem januárig még sok ilyen lesz. NEM KÖNNYŰ! Most egy kicsit én is ki vagyok! Nagyon szeretnék (akarok) menni mert tudom, hogy ez a helyes döntés. De mégis sokszor megkérdezem magamtól, hogy biztos ez a helyes? Aztán megnyugtatom magam, hogy végül is először "csak" 9 hónapra megyünk és majd kiderül, hogy maradunk-e. Kilenc hónap vajon elég lesz arra, hogy kiderüljön??

A találkozó

Tegnap voltunk az Ausztrál találkozón. Drágám nem tudott velem jönni, hogy ne menjek egyedül jött velem a lányom. Szinte ugyan azokat mondták el mint a három héttel ezelőtt csak grafikonokkal, táblázatokkal kiegészítve. Persze itt már az anyagiakról is pontosabb képet adtak. Prospektusokat is kaptunk a kinti sulikról. Itt volt a cég ausztráliai irodájának a vezetője. Két és fél órán keresztül beszéltek. A lányom (aki a múltkor is el akart jönni) szinte rezzenéstelenül ülte végig. Majd csak annyit mondott, hogy kár, hogy nem holnap megyünk. Volt ott egy lány aki a papírjait hozta be és ott maradt végig. Kiderült, hogy a jövő héten utazik. Az előadásra szinte ugyan azok jöttek el mint a múlkor. Egy pár ismeretlen arc volt. Elég sokan kértek személyes beszélgetésre időpontot. Mi is megyünk március 5-én. Mikor haza értünk. Elmeséltem a drágámnak, hogy mi volt. El kezdtünk számolgatni és azt okoskodtuk ki, hogy kb: 7 millió ft-nak kell lenni a bankszámlán, hogy ki tudjunk menni. Nem az a baj, hogy ennyi hanem, hogy hiába részletekben kell fizetni akkor is egyben rajta kell lenni. Szeptemberig össze kell rakni. Még az is gond, hogy a drágám munkáiból január, február körül jönnek be a pénzek. Na majd csak megoldjuk ezt is. Nem adjuk fel!!! Még egy (számunkra) fontos dolog, hogy a drágám három hete nem gyújtott rá!! A cigipénzt bedobja a gyereke perselyébe! Kíváncsi vagyok, hogy szeptemberig mennyi jön össze. Mindenki szorít, hogy végleg le tudja rakni.

Ma bemutató

Este megyünk megint az ügynökségre. Ha minden igaz akkor ma már időpontot is kérünk a személyes beszélgetéshez. A lányom mindig mondogatja, hogy milyen messze van még január. Ha azt vesszem, hogy augusztusban beadjuk a vízumigénylést, befizetjük a sulit akkor már nincs is olyan messze. Mondtam neki, hogy ne úgy nézd, hogy jövőre megyünk hanem, hogy 10 hónap múlva. Ugye már nem is olyan sok? Az angolomról csak annyit, hogy megyeget. Hihetetlen, hogy mennyit változik az ember. Régen amikor tanultam, a szavakat könnyebben jegyeztem meg. Most a nyelvtani rész megy könnyebben. Remélem azért januárig jól fog menni. Rajta vagyok. A lányom most, hogy van hajtóerő másképp ül az angolórákon. Nagyon koncentrál. A fiam meg a német csoportban a legjobb témazárót írta (4) úgy, hogy több mint 1 hétig beteg volt. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon kicsin múlt, hogy nem lett ötös. Nyáron megy mind a kettő angoltanárhoz. Heti három alkalommal. Nikivel a beszédet fogják gyakorolni. Márk meg az alapokról indul. Remélem az angol is úgy fog neki menni minta német. Az apjával annyira viccessek, mert ha vele megy valahova akkor az utóban nyelv cd-t hallgatnak. Mikor haza érnek nyomják az angol szavakat. Azért jó, hogy magától is akarja és nem kell erőltetni. Most megyek gályázni. Este megírom, hogy mi volt az ügynökségnél. Még annyit, hogy sokan kérdezik, hogy anyáék mit szólnak hozzá, hogy elmegyünk. Amikor elmondtuk nekik akkor az apu felkiáltott, hogy a Juhász Ilonkáékat (együtt nőttek fel) keressétek meg. Persze apa!! Lehet, hogy csak 2000 km lesz köztünk! :))) A gyerekek meg elkezdtek perselybe gyűjteni. Anya azóta minden nap ad bele nekik pár száz forintot. Majd meg is kérdezem tőle, hogy ennyire várja már, hogy induljunk?? :)))))

Kezdeti nehézségek

Pár hete írtam egy bevándorlási ügynöknek. Nagy vonalakban leírtam a végzettségemet, koromat, családi állapotomat. Meg kérdeztem, hogy mi a véleménye, van-e esélyünk a kijutásra. Másnap egy mondatos választ kaptam: semmi esélyt nem lát arra, hogy Ausztráliában éljünk. Arra sem kérdezett rá, hogy egyáltalán beszélünk-e angolul. Kicsit fura volt, de nagyon elkeseredtem. Túl öregek vagyunk? Nincs diplománk? Miért? Pedig állítólag a kétkezi munkásokat nagyon várják! Fodrász vagyok! Kiemelt hiányszakma?? Mégsem kellek? Na itt egy kicsit elbizonytalanodtunk. Elkeseredésemben írtam egy ismerősömnek (blogon keresztül ismertük meg) akinek szintén ez az ügynök intézte a bevándorlási vízumot. Ő azt mondta, hogy ne adjuk fel. Nekik diplomával sem volt egyszerű. Felvettem a kapcsolatot egy bevándorlással foglalkozó céggel. Elmentünk egy tájékoztatójukra, és ismét kezdünk reménykedni. Talán kijutunk!!! Úgy gondoltuk, hogy jövő januárig nyomom az angolt, majd nyelvvizsga és vízumkérelem. Igen ám de az elbírálás kb: 1 év. Az akkor már összesen két év. Na ennyit nem szeretnénk várni. Nyelvvizsga nélkül pedig nincs kérelem. Itt megint megtorpantunk. Aztán jött a másik terv: tanuló vízum. Nem kell nyelvvizsga "csak" fél év nyelvsuli, de az már kint. Majd ott nyelvvizsga (talán magasabb szinten mint az 5,5) és akkor beadni a bevándorlási kérelmet. A fél év alatt pedig feltérképezni a terepet. Most éppen itt tart a dolog. 20-án megint megyünk egy tájékoztatóra. Talán akkor többet megtudunk erről a lehetőségről. Úgy tervezzük, hogy augusztusban befizetem a nyelvsulit és beadjuk a vízumkérelmet. Ha minden jól megy akkor jövő januárban irány Ausztrália!

Azért kezdtem el ezt a blogot írni, mert úgy döntöttünk kis családommal, hogy elhagyjuk ezt az országot. Ha minden úgy sikerül ahogy mi szeretnénk akkor jövő januárban már Ausztráliában leszünk. Nagyon sok blogot elolvastam és olvasok most is. Sok kérdésre választ kaptam belőlük. Jó tudni, hogy mások miért határoztak úgy, hogy elmennek végleg ebből az országból. Ezért határoztam úgy, hogy én is leírom történetünket. Ma végre sikerült megcsinálni ezt az oldalt. Amit most írtam csak próbálkozás volt, hogy egyáltalán sikerül-e feltennem. Mára ennyi. Holnap folytatom vagy elkezdem....

Most egy kicsit rólunk!

Teljesen hétköznapi család vagyunk. Apa, anya és a két gyerek. Éljük (próbáljuk élni) az életünket, ami 3 évvel ezelőttig ment is szép lassan. Vállalkozóként próbálunk létezni, háromszor négyszer annyi munkával mint régen, de kevesebb pénzért. Szerintem ezzel nagyon sok ember így van. Férjem gipszkarton szereléssel és belső építészettel foglalkozik több mint 10 éve. Nagyon szereti a szakmáját, több munkája megjelent egy lakáskultúrával foglalkozó magazinban. Én fodrászként dolgozom 3 éve egy bérelt üzletben. Lányom 16, fiam 13 éves. Tavaly merült fel először az a kérdés, hogy elhagyjuk az országot, de akkor családi ok miatt nem jött össze. Egy család a baráti körünkből Kanadába ment 2 éve. Egy évet adtunk magunknak, hogy eldöntsük, hogy maradunk vagy megyünk. Mikor előálltunk ezzel a tervel a gyerekek előtt, két különböző reakcióval szembesültünk. A lányom sírva fakadt, hogy ő nem megy sehova és ne is próbáljuk meg rábeszélni. A fiam csak annyit mondott, hogy jó anya csak írass be valamilyen tanfolyamra, hogy értsem mit mondanak nekem. Ő németet tanul most. Szerencsére ragad rá minden nyelv mint az a bizonyos. Na ez a terv megdőlt az miatt is, hogy a lányomat nem akartuk semmire kényszeríteni, és az említett családi ok miatt. Nem akartuk neki bizonygatni, hogy igazából nem (csak) magunk miatt, hanem inkább miattuk akarjuk el hagyni az országot. Lányom részéről falba ütköztünk. Most mikor felmerült ismét a költözés meglepő volt a reakció. Szinte a ő kérte, hogy menjünk. Azóta a neten lóg és blogokat olvas. Felvette a kapcsolatot kint élő magyarokkal. Annyi változott az életében, hogy gimnáziumba ment tanulni. Talán ez változtatta meg a véleményét gyökeresen. Ki szakadt a régi megszokott, nyugodt kis életéből. Új iskola, tanárok, és új osztálytársak. Ez hatalmas változás volt az életében. Persze azt mondja, hogy szereti a sulit és az osztályát is, de még nem hiszem, hogy teljesen be illeszkedett volna. Ő olyan gyerek, hogy nincs egy igazán jó barátnője, hanem mindenki a barátja. Talán ez a változás olyan nagy volt neki, hogy úgy döntött, hogy akkor menni fog neki a költözés is. Na most itt tart a dolog. Tervezünk és beszélünk róla. Irány Ausztrália. Miért oda? Nagyon egyszerű a magyarázat. Mindig oda vágytam. Tetszik az ahogy ott élnek. Most ennyi, mert megyek dolgozni. Este még próbálok írni.