Barátaink

Az Aus találkozóra elvittük magunkkal a barátainkat. Hihetetlen, hogy ők mindig a rosszat hallják meg. Volt ott egy idősebb hölgy, akinek a lánya él kint. Nem tudom, hogy miért jött el, mert csak a rosszat mondta mindenkinek. Én személy szerint nem beszéltem vele, de a barátnőmnek azt mondta, hogy már le is vették a szakács szakmát a kiemelt hiány szakmák listájáról. Végig vészmadárkodott nekik, hogy nehogy azt higgyék, hogy kint olyan jó. Ő már csak tudja, mert a lánya kint él. Volt még valaki aki beszélt ezzel a nővel? Kár, hogy én nem figyeltem, hogy miket mond, mert biztos osztottam volna! A másik negatív dolog, hogy a barátainknak az ismerőseinek él kint Auban egy idős házaspár ismerőse. Ők minden Aus télen haza jönnek. Most is éppen itthon vannak. Barátaink elutaztak hozzájuk, hogy beszélgessenek. Na amiket azok mondtak az már sok volt nekem is. Ha hiszitek, ha nem CSAK ROSSZAT! Pl: Utálják kint a Magyarokat, nem várják őket, nem lehet kijutni stb. Négy órán keresztül beszélgettek, és csak a rosszat mondták. Nem tudom, hogy a barátaink csak a rosszat hallják meg, vagy csak azért azt figyelik, hogy meggyőzzék magukat, hogy ne akarjanak oda kimenni. Most azt mondogatják, hogy ők inkább Svájcba vagy Luxemburgba mennek, mert oda könnyen le tudnak telepedni. Tud valaki valamit erről a két országról, hogy mennyire könnyű a letelepedés, mert én pont azt hallottam, hogy pl Svájcba pont nem egyszerű, mert nagyon sok pénz kell hozzá! Ha nem tudnak x összeget felmutatni, nem tudnak letelepedni! Ha valaki tud valamit írja meg! Köszönöm!

Találkozó

Ma meg volt az első Aus találkozónk. Fura volt látni azokat akikkel kapcsolatban vagyunk a neten keresztül. Igazából mindenki olyan volt amilyenre számítottam. Sok ember volt akiket nem ismertem, mert nem ír blogot. Jó volt őket is megismerni. Kb: 30-an lehettünk. Elvittük a barátainkat is. Ők is ki akarnak menni Ausztráliába. Sokan voltak akik már a vízumra várnak, és voltak olyanok is akik csak tapogatóznak, hogy miként lehetne kijutni. Igazából mindenkinek az a célja, hogy el tudjon innen menni. Azért jó lett volna mindenkivel beszélni, de sajna így nagyon nehéz, hogy sokan voltunk. Azért megpróbáltam több emberhez leülni. Sajnos nem mindenkivel tudtam beszélgetni. Jó, hogy sokan írnak blogot, mert így lehet tudni, hogy hol tartanak. Remélem, hogy a következő találkozóra is el tudok menni. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt veletek beszélgetni! E!

Ez nagyon jóóóóóóóóóóóó!

Ezt ma találtam! Érdemes megnézni. Angol megasztár. Egy 47 éves munkanélküli háziasszony. Mindenki kineveti, de amikor el kezd énekelni...

http://www.youtube.com/watch?v=luRmM1J1sfg

Ez történt mióta nem írtam

Már megint eltelt egy pár hét, és nem írtam. Igazából elég nyugisan mentek a napok. A húsvét annak ellenére, hogy nem voltunk kirándulni elég jó volt. Reggel a szokásos locsolkodás. A Drágám elment az anyujához, hogy meglocsolja. Azt ígérte, hogy gyors lesz. Persze két óra múlva ért haza. Addigra minket is megtaláltak a locsolkodók. Apukám volt az első a krasznaja moszkva kölnijével. Aztán már mindegy volt, hogy milyen márkás parfümök kerültek ránk. Egész nap húztuk magunk után az "illat" felhőt. 11 körül elmentünk a barátainkhoz. Ők egy erdő közepén laknak, mindenféle háziállattal. Nekiálltunk bográcsozni, majd kanasztázni. Sikerült hajnal fél egyig játszani. Naná, hogy én nyertem a barátnőmmel. Pedig igen leminuszoltunk az első pár körben. Végre kipihentük magunkat, pedig még eddig minden ünnep úgy telt el, hogy fáradtabbak voltunk utána mint előtte. A húsvét előtti héten is a barátainknál voltunk a tanyán. Na az nagy buli volt, mert kitaláltuk, hogy lovagoljunk. Nem is volt addig semmi baj, amíg ki nem találtuk, hogy futtassuk meg körbe a lovat. Éppen én ültem rajta mikor a ló el kezdett legelni. A barátunk rákiabált és a ló két lábra állt. Igen erősen szorítottam a combommal!! Azt hallottam, hogy úgy kell, és nem estem le. Aztán még mentem vele egy pár kört, de a lábam akkor el kezdett remegni. Azért elég meredek volt. Viszont elhatároztam ,hogy megtanulok lovagolni. Ja és a Drágám is megjárta a lóval. Első az volt mikor elszakadt a szájában a szíj. Észre vette, hogy szabad a pálya és el kezdett ezerrel rohanni. Szerencsére a Drágám le tudott ugrani róla. Szerencsére a lovat el tudtuk kapni. A második az volt amikor vele is két lábra állt. Na Ő nem erősködött, hogy fent maradjon. Hátra felé lecsúszott róla. Nagyon muris volt. Amúgy akiknél voltunk, ők is Auba készülnek. 26-án jönnek ki velünk a talira! Én már nagyon várom. Biztos fura lesz azokkal találkozni, akiket igazából már ismerek a blogján keresztül. Már csak egy hét és megyünk!! Üdv mindenkinek! E!

Ez is eljött!! Most nem Au-ról!!!

Nem gondoltam volna, hogy pont most! Pedig már várható volt! Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak!? Kavarognak bennem a gondolatok! Én aggódom, a Drágám meg féltékeny! Én kérdezem, hogy akkor majd velünk jön? Drágám kijelenti, hogy velünk jön! Voltak már kisebbek, rövidebbek, hosszabbak de egyiknél sem kezdtem el aggódni. Miért pont most??? Eddig annyira céltudatos volt! Annyira mondta, hogy anya majd Auban! Azért nehogy megijedjetek! Semmi tragédia nem történt csak a KISLÁNYOM SZERELMES LETT! Eddig is voltak fiúk, akik tetszettek neki, és titokban szerelmes is volt. Voltak fiúk akik érte voltak oda, és mégsem mozdult meg bennem semmi. Nem kezdtem el parázni! Most miért van ez mégis? Miért érzem azt, hogy ez most más? Egy hónapja tart a dolog. Most azon gondolkodom, hogy ha elindulunk valamerre a nagyvilágba, akkor vajon jön velünk? Választás elé állíthatom?A fiú focista. Várható, hogy Ő is külföldre fog menni. Az egyik kis vendégem (17éves) barátja is focista. Leigazolt tavaly decemberben egy külföldi csapathoz és kiment a Maldív-szigetek-re. A lány magántanuló lett és most februárban utána röppent! Mi van ha az én kislányom is elém áll és közli, hogy megy? Mit tehetek ilyenkor? Még csak most született! :) Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolgokon fogok agyalni. Most elmesélek az én tini koromból egy rövid szösszenetet. 14 éves voltam amikor megismertem a Drágámat. Két hétig jártunk amikor én valami kis hülyeségen felhúztam az orromat és kirúgtam. Akkor éjszaka mikor haza értem a diszkóból zokogva ültem az ágyamon. Anyukám át jött és el kezdett vigasztalni. Annyit mondott, hogy ne sírj, mert úgy is Ő lesz majd a férjed! 18 éves voltam, amikor újra össze jöttünk és most 17 éve vagyunk együtt. Értitek ezt? Szerintetek az anyai szív mindig jelez? Annyi minden kavarog még bennem. Érzem, hogy ez most más mint a többi! Bocsánat a fárasztásért, de ki kellett írnom magamból. Mire jó a blog ha nem erre!? ;-) E!

álmaink

Hát sziasztok! Tegnap amikor leírtam mindazt amire reagáltatok, nem tűnt annyira szomorúnak, mint most amikor visszaolvastam!! Nem akartam ennyire letörni, de ez jött amikor el kezdtem írni! Nehogy azt higgyétek, hogy egy depis picsa vagyok, de tényleg azt gondoltam, hogy semmi megoldás nincs arra, hogy kijussunk. Nagy álmok és falak! Mint leírtam az angolt nem hagyjuk abba. Viszont arra is rájöttem, hogy soha nem tanulom meg nyelvi környezet nélkül. Úgy gondoltam, hogy ha le is veszik a fodrász szakmát, attól még tanulunk tovább. Egyszer csak vége lesz ennek a válságnak és egyszer csak vissza rakják. És akkor jön el a mi időnk! Ezért is írtam, hogy ha esetleg sikerül beadni a kérelmet, akkor újra elkezdem az írást! Igen rossz itt, de addig nem panaszkodom, amíg van munkánk!!! Valahogy csak megleszünk. Nadrágszíj húzogatással biztos. Amíg van munka nincs nagy baj. Sok ezer embert raktak ki az utcára egyik napról a másikra!! Nekik igazán reménytelen. Addig amíg dolgozom nem sírok!!! Nem tehetem! Most kivárás van. Azért apró tervecskék vannak, de most azok is várakozó állásban. Barátaink 3 éve Írországban élnek. Gondoltuk kiruccanunk tanulni és dolgozni. Megpróbál segíteni. Kizárólag ugródeszka a nyelv miatt!! Drágám május elején menne. Két hónap nyelvsuli és munkakeresés közben! Mi mennénk utána nyáron ha van stabil munkahelye. Gyerekek nem repdestek, de azt mondták, hogy ha csak így érjük el az álmainkat mehetünk. Szigorúan közölték, hogy csak is Au miatt!! Muszáj kimenni, mert csak ott tudok úgy megtanulni, hogy neki merjek menni a vizsgának. Azért minket is szorít az idő! Piciny lányom idén már 17 éves. Ha nem veszik le a szakmámat, akkor minden ok és IRÁNY AUSZTRÁLIA!! Még ha kerülő úton is! Igen! Új Zéland nekünk is megfordult a fejünkben! Ha lesz valami fejlemény, írok! Azért a remény hal meg utoljára!!! :)) E!

Blogvég!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem! Azt hiszem, hogy igaza van annak, aki azt mondja, hogy már csak akkor szabad elkezdeni a blog írását, amikor be van adva a vízumkérelem. Mi ezt nem gondoltuk végig, mert annyira lelkesek voltunk. Azt hittük, hogy ezt mi jól kigondoltuk és minden megy majd mint a karikacsapás. Ezt mi akkor nagyon rosszul gondoltuk. Ma már biztos, hogy nem kezdeném el. Sokan kérdezik, hogy miért nem írok. Az egyik ok az, hogy nem tudok mit írni azon kívül, hogy tanulunk. A másik, hogy senkit sem akarok terhelni a magánéletünkkel. A harmadik, hogy nyavalyogni sem szeretnék, hogy minden olyan rossz meg stb. Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést még nem tudtam címet adni. Ezt majd a végén fogom megtenni, mert most csak írok és majd kikerekedik valami a végére. Nagyjából tudom mi a lényeg. Az, hogy itt a vége az Ausztráliai álomnak. Levették (leveszik) a fodrászatot a kiemelt hiányszakmák listájáról. Tehát nincs 15 pont, ami nélkül elvesztünk. Persze lehet pótolni a 7-es nyelvvizsgával. Még az 5-et sem próbáltam meg. Persze az angol tanulást nem hagyom abba, mert ez az egy az amit egy percig sem bánok. Nagyon szeretem, és szeretnék megtanulni. Annyira rossz, hogy most egyszerre vége lett mindennek. Nagyon vágytunk rá, hogy ki tudjunk menni, és egy új életet teremtsünk magunknak. Ezért mindent megpróbáltunk, de nem mentünk fejjel a falnak. Ha nem lenne két gyerekünk, akkor akár két hátizsákkal elindulnék. Így viszont nincs más választásunk maradunk, és éldegélünk tovább. Élünk a mának, mert ki tudja mi lesz holnap. Valószínű, hogy gyermekeink itt hagynak minket. Ez volt a fő ok, hogy elmenjünk innen! Együtt!! Jó volt arról álmodozni, hogy majd kint találkozunk azokkal az emberekkel, akiket a blogjaik által ismertünk meg, és naponta olvastuk, hogy miként jutottak ki. Jó volt szorítani nekik és örülni velük, amikor megkapták a vízumot. Sokan még nem kapták meg, de már csak idő kérdése és megkapják! Nagyon szorítunk nekik is! Persze tovább fogom olvasni őket, mert érdekel, hogy miként alakul az életük. Mindenkinek köszönöm a sok biztatást és a jó tanácsokat. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Minden kedves ismerősömnek kívánom, hogy elérje azt amire vágyik! Ez volt az utolsó bejegyzésem. Azt azért megígérem, ha mégis sikerül valami úton beadnunk a kérelmet, akkor ismét jelentkezem! Sziasztok! E!

Segítség!!

Ismét nem boldogulok egyedül. Már végig néztem az összes beállítást, testreszabást és mégsem jövök rá, hogy a blogokat hogyan lehet beállítani, hogy lássam ki mikor írt bele. Lényegesen lerövidíteném az időt azzal ha nem kellene az összes olvasott blogjaimat végig nézni egyesével, hogy írt-e valaki valami újat! Szerintem nagyon praktikus. Ha valaki le tudná írni egyszerűen, nagyon megköszönném!! Jelentem már heti kétszer jön az angoltanárom. Csipkednem kell magamat, mert elég sok leckét ad fel. Tegnap este kitöltöttem egy Katedrás tesztet. Gyorsan végig robogtam rajta. Szerintem fél óra alatt meg volt. Sok olyan szó volt benne amit nem tudtam és így a feladatot sem tudtam pontosan értelmezni. Azért mindenre megpróbáltam válaszolni. Móni (a tanárom) ma kijavította. 80%-os lett. Ha tudtam volna minden szót és több időt fordítottam volna rá, akkor jobb is lehetett volna. Azért így sem lett rossz. Persze nem volt tét így nem is izgultam. Mindenből tanulok :). Szeretem az ilyen teszteket. Móni belelkesült! Kaptam egy rakás házi feladatot. :D

És volt erzd el a hajamat!

Észre vettem, hogy az utóbbi egy-két évben a meteorológusok tévedhetetlenek. Ha azt mondják, hogy jön az ónos eső, akkor az úgy is van. Tegnap hozzánk is megjött. 11 kamion ment össze az M7-en. Rengeteg baleset volt az ország más utain is. Én is többször megcsúsztam! Remélem nem töröm össze az autómat most, hogy elhatároztuk, hogy azt is eladjuk. Ma reggelre ismét minden síkos volt. Nem gyengén. Nem is nagyon tettem ki a lábamat az utcára. Reggel kedvesemet ugrasztottam, hogy vigye el a gyerekeket az iskolába. Én nem mertem bevállalni, bár télen tanultam vezetni. Azért az ónos esőtől tartok. Téli gumi ide vagy oda, az autó akkor is csúszik arra amerre szeretne. Egész nap esett és esett. Mióta antibiotikumot szedek minden percben el tudnék aludni. Ez az időjárás csak rá tesz egy lapáttal. Azért hősiesen tartottam magam, pedig szabadnapos vagyok és itthon voltam. Tegnap neki ugrottam egy újabb blognak, Tibcsi blogjának. Éjjel fél egyig olvastam és ma értem a végére. Azért tudtam volna aludni egyet! ;)) És itt jön az, hogy miért is gondolom azt, hogy nem fog Au össze jönni! Pont Tibcsi utolsó bejegyzése keltette fel érdeklődésemet, ezért is olvastam el! Azt íta, hogy azon gondolkodnak, hogy le akarják venni a szakács és a FODRÁSZ szakmát a SOL listáról!!!! ISMÉT FALBA FOGUNK ÜTKÖZNI, ha ez megtörténik!!! Ezért gondolom azt, hogy nem fog nekünk össze jönni! Amikor eltervezünk valamit és azt gondoljuk, hogy menni fog biztos jön valami és megcáfolja. Ez van! Most meg próbálkozunk a drágám szobafestő- mázoló iskolájával. Remélem az is hiányszakma. Szerintetek mi van akkor, ha mondjuk még sikerül az én szakmámra beadni a kérelmet és közben veszik le a sol-ról??? Amúgy nem vagyok depis!!! :) Jöhetne egy kis hó!! Aztán meg a tavasz!! E!

Új év

Elkezdődött az új év. Nem túl fényesen. Az előző bejegyzésemben írtam róla, hogy 30-án beteg lettem. Jelentem most sikerült kigyógyulnom. Majdnem két hétig voltam dögrováson. Közben voltam fogorvosnál. Szerintem az ő közbenjárása miatt sikerült meggyógyulnom. Igazából csak egy tömésre mentem, de antibiotikum lett belőle. A lányomnak is húzott egy tejfogat, szerencsére most esemény nélkül. Már mint semmi gyökérkaparás és semmi műtét. Majd én következtem. Fent a leghátsó fogamról volt szó. El is kezdte beadni a injekciót. Az arcomba szúrta tűt és véletlenül beleszúrta az érbe. Ez persze nem az ő hibája, mert hát ugye ez kívülről nem látszik. Pont ott ment egy vastag ér és belenyomta az érzéstelenítőt. Nagyon fincsi volt. Nem tudom, hogy nektek volt-e, de senkinek nem kívánom. Pont olyan érzés volt, mintha felgyújtotta volna az arcomat és a szemgödrömet belűről. Aztán kb 10 percig semmit nem láttam és el kezdtem szédülni. Majd kettős látásom lett. Bambán bámultam Tibire és megkérdeztem tőle, hogy csak úgy érzem, hogy bandzsitok vagy tényleg? Majd felmutatta két ujját és megkérdezte, hogy mennyit látok. Persze rá vágtam, hogy 26-ot. A helyzet ellenére elég jókat vidultunk. Az arcom kívülről ödémás lett. Felpuffadt és látszott a lidokain szétterjedésének a helye. Majd mikor jobban lettem el kezdte fúrni a fogam. Na az sem volt egyszerű. A szám kb 3cm. Szerintetek mennyire kellett szétfeszíteni, hogy hozzá férjen? Az asztalon lévő összes szerszámot a számba dugta. Szerencsére túl éltem. Majd itt jött a java. Megtapogatta az arcomat belűről és közölte, hogy vérömlenyem lett és szednem kellene antibiotikumot, nehogy tályog legyen a helyén. Ezt persze nem bánom mert így a betegségem is elmúlt. Nem egyszerű a mi fogászati kezelésünk! Jövőhéten ismét egy töméscsere. Persze, hogy ez is a leghátsó a másik oldalon!!! Remélem ott nincs vastag ér!! Persze mind ez egy anyagi csőd! Munka persze most a legkevesebb. Ilyenkor januárban még a fű sem nő, nehogy a haj. Az angol most csak magamtól, mert vagy én voltam beteg, vagy a tanárom. Ja és az ünnepek miatt is kimaradt. Remélem a jövőhéttől teljes gőzzel mehet tovább. Most már heti 2-3 alkalommal fog jönni. Szeretnék belehúzni. A drágámnak is vége lett az első 10 hétnek. Kedden fogják írni a záróvizsgát. 5-en vannak egy csoportban. Nagyon össze jöttek, mert mindenki folytatni fogja. Remélem menni fog neki. Ő heti 2x2 órában jár és el kezdett hozzá is tanár járni. Nagyon lelkes. Lányomnak is nagyon megy. Csak ötösöket hoz haza. A drogról kellett írniuk egy oldalt rajta kívül még két embernek lett ötös. Ennyit egyelőre a tanulásunkról. Remélem Majd tavasszal többet írhatok a fejleményekről. Most sajna csak ennyi. Bár csak már tavasz lenne. Nem szeretem a telet. Persze nincs ellenemre egy kis hó, de most még az sincs csak hideg. Nagyon hideg. De jó nektek ott kint!! Holnap biztos lesz itt egy kis erezd el a hajam, mert ónos esőt mond és nem is keveset! Mostanában sokat beszélgetünk ismét Au-ról. Meg beszéltük életem értelmével, hogy ha nem jön össze Au, akkor is el megyünk valahova. Nem maradunk itt. Itt csak gáz van!! Vagy az se????

B.Ú.É.K

Ez úton kívánok mindenkinek nagyon sok szerencsét és boldogságot az új évre! Sok sikert az új élethez azoknak akik már kint vannak, és kitartást azoknak akik még várják a kijutást!! A szilveszterünk nagyon jól sikerült. Nálunk voltak a barátaink. Összesen heten voltunk, de nagyon jó hangulat volt. Végig nevettük az éjszakát. Annyira ment az idő, hogy mire észbe kaptunk pár percünk maradt arra, hogy elővegyük a pezsgőspoharakat. Három óráig voltunk fent.Reggel először fél 10-kor ébredtünk. Teljesen be volt dugulva az orrom. Az utolsó vendégem 30.-án tiszta beteg volt. Ezt kaptam meg tőle az új évre. Reggeli után ismét alvás. Ez a nap azt hiszem így fog eltelni. Nagyon beteg vagyok. Még szerencse, hogy csak 5.-én kezdek dolgozni. Nagyon bizakodóan nézek elébe a 2009-es évnek!! Rengeteg tervünk van. Remélem ha kitartóak vagyunk mindet szép sorba meg tudjuk valósítani. Nem volt valami fényes a múlt év. Bízom benne, hogy ennél csak jobb jöhet! A barátaink januárban indulnak Ausztráliai körútjukra. Már nagyon izgulok, hogy milyen lesz nekik kint. Tehát peregni fognak az események! A tavalyi Szilveszter nagyon nyögve nyelős volt. Az év is pont olyan. A mostani nagyon vidám. Én bizom benne, hogy ilyen évünk lesz!!! Még egyszer mindenkinek B.Ú.É.K!!! E!