Milyen a jó pedagógus?

Eddig erről nem írtam, mert nem tudtam, hogy mi lesz az ügy vége. A fiamról van szó. Az óvodánál kezdem bár kezdhetném a terhességemmel is. Kicsi oviba járt vegyes csoportba. Két terem volt és mind a két csoportba kicsik, középsősök és nagycsoportosok voltak vegyesen. Mikor nagycsoportos lett akkor is csak játszottak. Semmi foglalkozásuk nem volt. Vissza maradt egy évet mert év vesztes volt. A óvónő szerint jobb is mert nem volt iskolaérett. Az sulit Pestimrén kezdte. Tanárnéni kicsit alkesz volt. Egy anyáknapja alkalmával annyira részeg volt, hogy végig bambán ült, és ha nincs ott a napközis tanár néni kudarcba fullad az ünnepség. Anyáknapja végén több szülőt bezárt a terembe véletlenül. Na ezt nem is ragozom tovább. Második végén el ment "közös megegyezéssel". Harmadikban megkapták a lányom napközis tanár néniét, aki borzasztóan aranyos volt de inkább volt dadus néni mint tanárnő. Ebben az évben derült ki, hogy az önkormányzat be akarja zárni a sulit. Heteken keresztül minden szülő és tanár a tornaterembe tömörülve próbálta kitalálni mi legyen, hogy ne zárják be. Egy emberként fogtunk össze. Végül a református egyház segített. Átvette az iskolát. Nekünk meg megígérték, ha nem visszük el a gyerekeket akkor ránk nem vonatkozik a vallás. Csak azokra akik akik a következő években iratkoznak be. Persze ezt sem tartották be. Kötelező hittan, reggeli áhítat, és néptánc volt. A fiam csak küszködött. Negyediktől el hoztam és beírattam a gyáli iskolába. Jól kifogtuk mert a tanár néni enyhén agresszív volt. Egy szünet alkalmával a terem előtt álltam és szemtanúja voltam, hogy egy gyerkőcöt a földön lökdösött be a terembe, mindezt üvöltve. Alig vártuk az év végét. Ötödikben azt hittem, hogy fellélegezhetünk. A matek tanár a régi szembeszomszédunk lett. Együtt nőttünk fel. Mikor megtudta, hogy az én fiam bekeményített és bebizonyította, hogy nála nincs protekció. Küzdöttünk a kettesért. Magántanárhoz jártunk és persze úgy soha nem volt jó a számítás, ahogy ő mutatta. Heti 3 alkalommal jártunk tanárhoz és úgy is 1es dogát írt. Most hatodikos volt. Év végére megbuktatta. Én már pár éve már gyanakodtam, hogy ez nem azért van mert ennyire nem tud, hanem valami más lehet. Az egyik vendégem mesélte, hogy nála ezt gimi második osztályába vették észre, az a hivatalos neve, hogy diszcalkulia. A két agyfélteke nem működik összhangban ezért semmi logikai készség nincs. El mondta, hogy neki milyen tünetei voltak és persze, hogy úgyanazok mint a fiamnak. El vittem nevelési tanácsadóba és egy kis protekcióval azonnal kivizsgálták. Két és fél órát voltunk bent. Mellbevágó volt az eredmény annak ellenére, hogy tudtam, hogy baj van vele. Kb: harmadikos szinten van. Ez már nem is fejleszthető. Felmentik matematika alól, ami annyit jelent, hogy tanul, dogát ír csak nem osztályozzák. Kedves tanár néni a júni 12-én írt be 5 db 1est. Másnap zárták le őket. Ezek az 1ek mind dolgozatok amiket utolsó héten íratott vele. A fejlesztő pedagógus elmondta, hogy esélye nem volt kettesre megírni, mert a lassúsága miatt max az 50 százalékig jut el és az ugye 1es főleg ha hiba is van benne. Ezt neki a harmadik dolgozatnál észre kellett volna vennie. Könnyebb volt megbuktatni mint észre venni a bajt. Persze nem kell pótvizsgáznia, mert nem menne át. Nagyon ki volt akadva a fejlesztőp, mert alapvető jelei voltak a betegségnek. Na ezt fogom a tanárnőnek megköszönni a pótvizsga napján. Nem tudom, hogy miért volt ilyen szemét velünk. Nem lesz egyszerű menet a beszélgetésünk, de nem bírom ki szó nélkül. MILYEN PEDAGÓGUS AZ ILYEN??

utóirat

Drágám most jött haza. Meglátta a laptopot a kezemben. Első kérdése: TANULSZ ANGOLUL?? Á dehogy hajt a családom!! ;)))))

Végre vakáció!

Szerintem én sokkal jobban vártam a nyáriszünetet, mint a gyerekeim. Év végére rendesen elfáradok. Elvileg 10-kor nyit az üzletem. Mivel a gyerkőcöket kelteni kell ezért minden reggel fél hétkor keltem. Aztán elvittem őket egy darabig. Kb: 10 peces út kocsival és így nem kell egy órával előbb kelniük (a jó szívem ). Mivel, hogy úgy is felkelek és úton vagyok, már nem megyek haza hanem kinyitok. Ezért már 8-tól írok be vendégeket. Este 8-ra kicsit elfáradok. Ez így megy szeptembertől júniusig. Mivel a május és a június a ballagásokról szól ezért még húzósabbak mint a többi hónap. Bár van karácsony és húsvét is. Elvileg minden második nap dolgozom, de cska elvileg, mert már nem emlékszem, hogy mikor volt szabadnapom. Minden második szombaton dolgozom. 3 hete nem volt szabad szombatom. Na nem sajnáltatni akarom magam, csak vázoltam, hogy miért is várom annyira a VAKÁCIÓT. Persze az első munka napok úgy kezdődtek, hogy reggel fél hétkor automatikusan kinyitottam a szemem (megszokás). Sőt még vasárnap is. Most, hogy már második hete tart a szünet, már tudok kicsit aludni. Persze a vendégek próbálkoznak a reggel 8 órával de erősen hárítok!! Igaz szabad napom még mindig nincs, de rajta vagyok az ügyön. Tavaly ilyenkor már legalább háromszor voltunk a gyerekekkel a Balcsin. Szabadnap: reggel ki a teraszra. Süt a nap, irány a Balcsi!! Na ez még idén nem volt. Még egy kicsit várat magára. Mindenki kérdezi, hogy mikor vagyok szabin. Mikor elmondom, hogy júli 10-től pánik szerűen bejelentkeznek arra a lét hétre ami előtte van. Lőttek a pihinek. Viszont megyünk nyaralni!!! 10 nap Olaszország kocsival. Még nincs szállás ezért addig megyünk amíg nem lesz megfelelő. Szerintem én végigalszom az utat!!Mivel, hogy kevés az időm eléggé le vagyok maradva a blog olvasással. Jó lenne újra napra kész lenni de ez most nem megy. Ja az angolomról csak annyit, hogy a nyelvtan elég jól megy. Viszont kellene már szókincs. Azt vettem észre, hogy ehhez a nyelvtanhoz sokkal több szó kellene. Nehéz így munka mellett!! Majd igyekszem. Mára ennyi, mert már igen késő van és holnap MUNKA!!!

Nem tűntem el!

Újra itt!! Igazából már sokszor leültem, hogy írok, de azon kívül, hogy tanulok angolul semmi nem történik. Persze ez nem egészen igaz mert zajlik az élet. Nagyon sok munkám van mostanában. Este mikor hazaérek már nem sok energiám marad, hogy leüljek a gép elé. Most pár mondattal megpróbálom leírni, hogy mi is történt velünk az utóbbi időben. Elég sokat csavargunk a családdal. Kb: 2 hónapja voltunk a gyerekekkel Bükkfürdőn wellneselni. Azóta is azt próbálom kipihenni. Fáradtabban jöttem haza mint amikor oda mentünk. Azóta többször elmentünk a férjemmel kettesben hétvégézni pihenésre hivatkozva. :)) A múlt hetem nagyon jó volt. Hétfőn elmentem a fiammal osztálykirándulásra. Nagyon jó volt, de az idegeimet szálanként borzolták a fiúk. KAMASZODNAK!! Persze ezzel nincs is baj. Jó fejek. Szerdán este megjöttünk persze hulla fáradt voltam. Csütürtökön be mentem egy kicsit dolgozni. Este értem haza. Péntek délelőtt ismét munka, majd délután Hajdúszoboszló kettesben a drágámmal. Vasárnap este jöttünk haza. A rokonaim Debrecenben és környékén laknak. Ha már ott voltunk a közelben hozzájuk is elmentünk. Sokat mászkáltunk, kocsikáztunk, medencéztünk. Egy szóval szuper volt csak kicsit aktív lett a pihenés. Az oda vezető út volt egyedül ROSSZ!! Igen csupa nagy betűvel. A 4-es úton mentünk. Pokoli volt számomra!!! Igazából nem tudom, hogy hogyan kezdjem el leírni azt amit szeretnék. Nem tudom szavakba foglalni. Hét éve a húgom esküvője után hajnalban elindultak a nagymamámék haza (Debrecen mellé). A 4-es úton mentek. Püspökladány és Kaba között a 194-es kmnél egy ukrán áttért az ő oldalukba és freontálisan ütköztek. A mamám, a nagynéném és a férje azonnal meghaltak. A nagynéném kislánya (8 éves volt akkor) életben maradt mert a mamám rádőlt és a teste megvédte. A nagynénéméknek 4 gyereke volt. 14, 8, 5 és egy másfél éves. ÁRVÁN maradtak!!!! Borzasztó volt arra kelni reggel ,hogy meghaltak. A temetésükre mentünk és kértem a férjemet, hogy menjünk arra mert látni akarom a helyet ahol történt. Akkor már kőkereszt állt ott, mert mások is meghaltak azon a helyen előtte. Azóta többször hallottam az évek során, hogy ugyan ott halálos baleset történt. Akkor jártam arra utoljára. Mikor elindultunk a GPS arra vitt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire rossz lesz. Amikor a 180 km körül jártunk már egyre nehezebben vettem a levegőt. Aztán amikor oda értünk a 194hez olyan volt mintha a mellkasomra ült volna valaki és el kezdtem sírni. Nem tudtam vissza fogni. Szerintem nem fogok többet ezen az úton menni!!! Azért a hétvége jól sikerült. Hétfőn nagyon nem volt kedvem dolgozni menni!!! Most nagyon sok munkám van. egyrészt azért, mert a múlt héten alig voltam bent, másrészről mert ballagások vannak. Ausztráliáról csak annyit tudok írni, hogy nem telik el nap, hogy ne beszélnénk róla. Az a baj, hogy lassan megy az idő. A barátaink januárban indulnak ki. Erről majd holnap bővebben írok mert már nagyon késő van. Megyek aludni, mert holnap is dolgozom. ígérem most már írni fogok!!!