2009. március 18., szerda

Ez is eljött!! Most nem Au-ról!!!

Nem gondoltam volna, hogy pont most! Pedig már várható volt! Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak!? Kavarognak bennem a gondolatok! Én aggódom, a Drágám meg féltékeny! Én kérdezem, hogy akkor majd velünk jön? Drágám kijelenti, hogy velünk jön! Voltak már kisebbek, rövidebbek, hosszabbak de egyiknél sem kezdtem el aggódni. Miért pont most??? Eddig annyira céltudatos volt! Annyira mondta, hogy anya majd Auban! Azért nehogy megijedjetek! Semmi tragédia nem történt csak a KISLÁNYOM SZERELMES LETT! Eddig is voltak fiúk, akik tetszettek neki, és titokban szerelmes is volt. Voltak fiúk akik érte voltak oda, és mégsem mozdult meg bennem semmi. Nem kezdtem el parázni! Most miért van ez mégis? Miért érzem azt, hogy ez most más? Egy hónapja tart a dolog. Most azon gondolkodom, hogy ha elindulunk valamerre a nagyvilágba, akkor vajon jön velünk? Választás elé állíthatom?A fiú focista. Várható, hogy Ő is külföldre fog menni. Az egyik kis vendégem (17éves) barátja is focista. Leigazolt tavaly decemberben egy külföldi csapathoz és kiment a Maldív-szigetek-re. A lány magántanuló lett és most februárban utána röppent! Mi van ha az én kislányom is elém áll és közli, hogy megy? Mit tehetek ilyenkor? Még csak most született! :) Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolgokon fogok agyalni. Most elmesélek az én tini koromból egy rövid szösszenetet. 14 éves voltam amikor megismertem a Drágámat. Két hétig jártunk amikor én valami kis hülyeségen felhúztam az orromat és kirúgtam. Akkor éjszaka mikor haza értem a diszkóból zokogva ültem az ágyamon. Anyukám át jött és el kezdett vigasztalni. Annyit mondott, hogy ne sírj, mert úgy is Ő lesz majd a férjed! 18 éves voltam, amikor újra össze jöttünk és most 17 éve vagyunk együtt. Értitek ezt? Szerintetek az anyai szív mindig jelez? Annyi minden kavarog még bennem. Érzem, hogy ez most más mint a többi! Bocsánat a fárasztásért, de ki kellett írnom magamból. Mire jó a blog ha nem erre!? ;-) E!

4 megjegyzés:

calmblog írta...

Sziasztok! Nagyon jó, hogy leírtad a gondolataidat, hiszen egy szülőnek előbb-utóbb szembesülnie kell ezzel a dologgal is. A lányod életében csodálatos ciklus ez, hiszen az egyik leg magasztosabb érzés a szerelem, szinte mindegyikőnknek volt része benne. Ezért is kell tisztelni. Sok sikert kívánunk Nekik és legyenek boldogok, a Te szíved pedig legyen csak tele melegséggel irántuk. Pussz : E

Névtelen írta...

Mindig mosolyogva olvasom, mikor a szülők meglepődnek, hogy telnek az évek... :)Épp nemrég írta valaki az alábbiakat.
"kicsiShe: Apu... van ám már olyan óvodatársam, aki már csókolózott...
mindezt reggel... ovibamenet... bekötve a gyerekülésbe... kakóscsigázva... nincsméghatévesen...
apám... mijjaf.szt csináljak?
A verzió: a logikus apuka.
Kicsim... az, hogy szájon pusszant egy kislány egy kisfiút, még nem csók. mi is szájon puszizzuk egymást, de nem csókolózunk... (oszt innen akkor annak kellene jönnie, hogy megvilágítjuk a szájonpusz, meg a csók között a különbséget... nyelv a másik szájába... eh... nodemégse!!! hát még nincsen hat se!!!!)
B verzió: féltő apuka.
Ugye most akkor nem ez lesz a menő az oviban ugye???!!! Kicsim nem kell ám minden butaságot utánozni, amit a másik megcsinál!!! (főleg nem kuki és puncimutogatás a tízóraizás közben az asztal alatt!!! debazz!!! még nincsen hat se!!!!)
C verzió: ideges-értetlen-agresszív apuka.
Ki volt az!? És kivel??? (azonnal szólni az óvónéninekszlőknekrendőrségnekmentőknek!!! MEGAKADÁLYOZNI A FERTŐ TERJEDÉSÉT!!! remélem mobilra nem vették fel!!! de ez meg nem én vagyok...)
AKKOR VISZONT MIT??? HOGYAN??? KINEK??? KIVEL???
és mi lesz majd ha 12 lesz? meg 13? meg 14? meg 24!!! meg 36!!!!"

Üdv,
Kata :))

Hella&Krisz&csajok írta...

Szia,

Van email vagy skype címed?

Szép napot,
Hella

Erika írta...

Szia! az email címem: keriera@gmail.com