Újra itt!

Elég régen írtam. Ennek több oka volt. Egyik, hogy kitelepülésünk ügyében még mindig nem volt előre lépés (eddig). Itt kell megjegyeznem, hogy most sem sok, de azokat azért leírom. A másik ok, hogy még mindig nem tudom beosztani az időmet elég jól, mert örök rohanásban vagyok. Iskola, munka, tanulás... Most elhatároztam, hogy megpróbálok rendszeresen írni. Persze sokan a kiutazásunk történetére kíváncsiak, de sajnos nem nagyon van fejlemény, és én senkit nem szeretnék untatni kicsiny családunk hétköznapjaival. Úgy döntöttem, hogy magamnak fogok írni, mintha napló lenne. Majd legfeljebb szóltok ha nagyon unalmas. Na nem is húzom az időt, mert lassan rohanok dolgozni. A fejlemények! A gyerkőcök el kezdték a magántanárral a nyelvtanulást. Egyenlőre heti másfél óra, de több a semminél. Lányomnak egyből jobb lett az iskolai angol tanulása. A tanár szinte mindig őt szólítja fel az órán. A fiam pedig szárnyal. Azt ugye már írtam, hogy a német tanulás nélkül is megy neki. Év eleje óta csak ötösöket hoz haza. Nem tanul, mert neki pont elég az ötöshöz ha oda figyel órán. Valamelyik nap kérdeztem tőle, hogy szokott -e szavakat tanulni. Erre ő azt mondta, hogy minek. Amikor a tanár felírja a tanulandó szavakat a táblára ő már meg is jegyezte. Ez ő!! Ami érdekli az ragad, de ami nem... Az angollal ugyan így van. Nagyon élvezi.Ragad egyelőre. A drágám is beiratkozott nyelvsuliba. Így egész családunk tanuló lett! Az előre lépés pedig az, hogy úgy döntött a párom, hogy előre megy Ausztráliába. Márciusban elején szeretne kiutazni. Meg szeretné nézni, hogy milyen kint élni. Egyelőre egy három hónapos tanuló vízummal megy és próbál munkát keresni. Ugye heti 20 óra, de legalább fogja látni, hogy mik a lehetőségek. Van kint ismerős egy építőipari cégnél és ő próbál neki segíteni. Aztán meg próbálják elintézni neki a munkavállalásit. Nem lesz egyszerű nekünk sem egyedül itthon, de jobb lesz így mert neki könnyebb lesz gyerekek nélkül. Már el kezdte intézni a dolgokat. Eltántoríthatatlan! A barátaink is mennek ki, de ők januártól három hónapra. Ők is azért, hogy mielőtt mindent feladnának itthon, meg akarják nézni, hogy milyen kint. Velük tartani fogjuk a kapcsolatot végig. Most egyelőre ennyi, mert rohanok dolgozni. Következő bejegyzésemben írok a Törökországi nyaralásunkról is!