2008. június 10., kedd

Nem tűntem el!

Újra itt!! Igazából már sokszor leültem, hogy írok, de azon kívül, hogy tanulok angolul semmi nem történik. Persze ez nem egészen igaz mert zajlik az élet. Nagyon sok munkám van mostanában. Este mikor hazaérek már nem sok energiám marad, hogy leüljek a gép elé. Most pár mondattal megpróbálom leírni, hogy mi is történt velünk az utóbbi időben. Elég sokat csavargunk a családdal. Kb: 2 hónapja voltunk a gyerekekkel Bükkfürdőn wellneselni. Azóta is azt próbálom kipihenni. Fáradtabban jöttem haza mint amikor oda mentünk. Azóta többször elmentünk a férjemmel kettesben hétvégézni pihenésre hivatkozva. :)) A múlt hetem nagyon jó volt. Hétfőn elmentem a fiammal osztálykirándulásra. Nagyon jó volt, de az idegeimet szálanként borzolták a fiúk. KAMASZODNAK!! Persze ezzel nincs is baj. Jó fejek. Szerdán este megjöttünk persze hulla fáradt voltam. Csütürtökön be mentem egy kicsit dolgozni. Este értem haza. Péntek délelőtt ismét munka, majd délután Hajdúszoboszló kettesben a drágámmal. Vasárnap este jöttünk haza. A rokonaim Debrecenben és környékén laknak. Ha már ott voltunk a közelben hozzájuk is elmentünk. Sokat mászkáltunk, kocsikáztunk, medencéztünk. Egy szóval szuper volt csak kicsit aktív lett a pihenés. Az oda vezető út volt egyedül ROSSZ!! Igen csupa nagy betűvel. A 4-es úton mentünk. Pokoli volt számomra!!! Igazából nem tudom, hogy hogyan kezdjem el leírni azt amit szeretnék. Nem tudom szavakba foglalni. Hét éve a húgom esküvője után hajnalban elindultak a nagymamámék haza (Debrecen mellé). A 4-es úton mentek. Püspökladány és Kaba között a 194-es kmnél egy ukrán áttért az ő oldalukba és freontálisan ütköztek. A mamám, a nagynéném és a férje azonnal meghaltak. A nagynéném kislánya (8 éves volt akkor) életben maradt mert a mamám rádőlt és a teste megvédte. A nagynénéméknek 4 gyereke volt. 14, 8, 5 és egy másfél éves. ÁRVÁN maradtak!!!! Borzasztó volt arra kelni reggel ,hogy meghaltak. A temetésükre mentünk és kértem a férjemet, hogy menjünk arra mert látni akarom a helyet ahol történt. Akkor már kőkereszt állt ott, mert mások is meghaltak azon a helyen előtte. Azóta többször hallottam az évek során, hogy ugyan ott halálos baleset történt. Akkor jártam arra utoljára. Mikor elindultunk a GPS arra vitt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire rossz lesz. Amikor a 180 km körül jártunk már egyre nehezebben vettem a levegőt. Aztán amikor oda értünk a 194hez olyan volt mintha a mellkasomra ült volna valaki és el kezdtem sírni. Nem tudtam vissza fogni. Szerintem nem fogok többet ezen az úton menni!!! Azért a hétvége jól sikerült. Hétfőn nagyon nem volt kedvem dolgozni menni!!! Most nagyon sok munkám van. egyrészt azért, mert a múlt héten alig voltam bent, másrészről mert ballagások vannak. Ausztráliáról csak annyit tudok írni, hogy nem telik el nap, hogy ne beszélnénk róla. Az a baj, hogy lassan megy az idő. A barátaink januárban indulnak ki. Erről majd holnap bővebben írok mert már nagyon késő van. Megyek aludni, mert holnap is dolgozom. ígérem most már írni fogok!!!

Nincsenek megjegyzések: