Hogyan tovább?

Azt hiszem most egy kicsit besokalltam! Múlt hét vasárnap óta belső ellenállás van bennem Ausztrália ellen. Jobban mondva kettős érzés. Mennék is meg nem is. Most megpróbálom megfogalmazni. Lehet kicsit össze vissza lesz, mert csak írom ami jön. Múlt hét vasárnap reggel az én Drágám ki sem kelt az ágyból. Pontosabban a nappali kanapéjáig eljutott a laptoppal a kezében. Egész nap Ausztráliáról olvasott. Gazdasági helyzet, munkanélküliség, benzin árak, lakás, statisztikák. Ezzel nem is volt gond, de egy pár óra múlva hangosan is olvasta. Persze azt itt el kell mondanom, hogy elég sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy biztos akarom -e ezt az egészet.Ez egy kicsit olyan mint amikor tini voltam és el kezdtek a fiúk udvarolni, és amikor az anyukámnak el kezdett tetszeni nekem akkor kezdett el nem tetszeni. Minél jobban el volt ragadtatva tőle én annál inkább utáltam. Persze tanulok, hogy meg legyen, de ne beszéljünk róla mert idegesít. Lehet, hogy azért van így mert én már tudom, hogy nem lesz meg a nyelvvizsga februárban. A családom meg úgy gondolja, hogy igen. Bíznak bennem, és azt hiszik, hogy megcsinálom. Én meg nem mondom nekik, hogy tudom, hogy nem lesz meg.Szeretnének minél hamarabb menni én meg nem merem megmondani, hogy valószínű még egy évet csúszunk a vizsga miatt. Annyira nehéz az angol. Szerintem még 2010-re sem lesz meg az 5,5 mindenből. Ő meg szekál, hogy már 5 hónapja tanulod, meg jó lenne ha minél hamarabb leraknád!!! Mind ezt felolvasás közben!!! Én meg kifakadtam, hogy könnyű dirigálni!! Vizsgázzon le Ő! Meg, hogy vegyen ki a munkából és akkor napi szinten tudok majd foglalkozni vele. Sokkal könnyebb lenne angol környezetben tanulni. Most, hogy kint voltunk Olaszban és rá voltam kényszerülve, hogy koncentráljak az angolra sokkal könnyebb volt. Úgy néz ki, hogy januárig felszámoljuk a céget és Ő megy ki Írországba dolgozni. Van kint egy barátunk aki tud neki segíteni. Ha kint beilleszkedett és tud lakást bérelni akkor május végén mi is megyünk utána szeptember elejéig, hogy kint tanuljunk. A barátaink már 4 éve kint élnek. Remélem, hogy jó nagy baráti társaságuk van, mert akkor talán fodrászkodni is tudok közben. El szeretnék menni majd bemutatókra is. AZÉRT RINYÁLOK ÁM RENDESEN!!!! Értitek már, hogy mit szeretnék mondani??? Várom már, hogy történjen valami de félek is. Nem azért, hogy ott mi lesz mert úgy veszem mint ha nyaralnánk, hanem mert itt el kezdünk mindent felszámolni. Az üzletemet is eladom mert nem hagyhatok ki csak úgy három hónapot, mert mire vissza jövök a gyerekekkel pont nem lesz vendégköröm. Nem mondhatom nekik azt májusban, hogy bocsi most eltűnök 3 hónapra, majd jövök. Ki esni sem szeretnék a munkából, ezért bízom benne, hogy kint is tudok majd egy kicsit dolgozni. Meg kell a vízumhoz a folyamatosság. Az igazolás nem lesz gond, mert ismerős veszi meg a céget és ő bent tart addig papíron amíg nem kapjuk meg a vízumot. Azért a gyakorlat KELL!! Hú ez nagyon panaszkodós lett!!! Bocsi! Szerintem a Drágám is látja rajtam a bizonytalanságot, de nem mond semmit. Hagyja, hogy egyedül döntsek. Lehet, hogy azért van ez, mert tudom, hogy majd miután haza jövünk Írországból majd csak utána lesz valami a vizsgából. Az ugye jövő szeptember vagy október. Majd akkor adjuk be a papírokat és onnan kezdve egy év várakozás. Mi lesz az alatt az egy év alatt?? A férjem kint fog dolgozni addig amíg meg nem jön a vízum. Ezzel nincs is gond, mert dolgozott már két évet Ausztriában és jól bírtuk. Hanem én mit csinálok itthon?? Nem az anyagiak miatt, mert szerintem kint fog annyit keresni, hogy eltartson minket (remélem!!!). Hanem mert kiesek a munkából. Persze most ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy majd eljárok tanfolyamokra, bemutatókra!!! :)))))))))) IGEN! Ez lesz. Most majd lesz rá időm!!! Na legalább erre jó volt, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat és kitaláljam, hogy mi lesz majd!!! Bocsi a sok nyavalygásért!!!