Ez is eljött!! Most nem Au-ról!!!

Nem gondoltam volna, hogy pont most! Pedig már várható volt! Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak!? Kavarognak bennem a gondolatok! Én aggódom, a Drágám meg féltékeny! Én kérdezem, hogy akkor majd velünk jön? Drágám kijelenti, hogy velünk jön! Voltak már kisebbek, rövidebbek, hosszabbak de egyiknél sem kezdtem el aggódni. Miért pont most??? Eddig annyira céltudatos volt! Annyira mondta, hogy anya majd Auban! Azért nehogy megijedjetek! Semmi tragédia nem történt csak a KISLÁNYOM SZERELMES LETT! Eddig is voltak fiúk, akik tetszettek neki, és titokban szerelmes is volt. Voltak fiúk akik érte voltak oda, és mégsem mozdult meg bennem semmi. Nem kezdtem el parázni! Most miért van ez mégis? Miért érzem azt, hogy ez most más? Egy hónapja tart a dolog. Most azon gondolkodom, hogy ha elindulunk valamerre a nagyvilágba, akkor vajon jön velünk? Választás elé állíthatom?A fiú focista. Várható, hogy Ő is külföldre fog menni. Az egyik kis vendégem (17éves) barátja is focista. Leigazolt tavaly decemberben egy külföldi csapathoz és kiment a Maldív-szigetek-re. A lány magántanuló lett és most februárban utána röppent! Mi van ha az én kislányom is elém áll és közli, hogy megy? Mit tehetek ilyenkor? Még csak most született! :) Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolgokon fogok agyalni. Most elmesélek az én tini koromból egy rövid szösszenetet. 14 éves voltam amikor megismertem a Drágámat. Két hétig jártunk amikor én valami kis hülyeségen felhúztam az orromat és kirúgtam. Akkor éjszaka mikor haza értem a diszkóból zokogva ültem az ágyamon. Anyukám át jött és el kezdett vigasztalni. Annyit mondott, hogy ne sírj, mert úgy is Ő lesz majd a férjed! 18 éves voltam, amikor újra össze jöttünk és most 17 éve vagyunk együtt. Értitek ezt? Szerintetek az anyai szív mindig jelez? Annyi minden kavarog még bennem. Érzem, hogy ez most más mint a többi! Bocsánat a fárasztásért, de ki kellett írnom magamból. Mire jó a blog ha nem erre!? ;-) E!