2008. február 11., hétfő

Most egy kicsit rólunk!

Teljesen hétköznapi család vagyunk. Apa, anya és a két gyerek. Éljük (próbáljuk élni) az életünket, ami 3 évvel ezelőttig ment is szép lassan. Vállalkozóként próbálunk létezni, háromszor négyszer annyi munkával mint régen, de kevesebb pénzért. Szerintem ezzel nagyon sok ember így van. Férjem gipszkarton szereléssel és belső építészettel foglalkozik több mint 10 éve. Nagyon szereti a szakmáját, több munkája megjelent egy lakáskultúrával foglalkozó magazinban. Én fodrászként dolgozom 3 éve egy bérelt üzletben. Lányom 16, fiam 13 éves. Tavaly merült fel először az a kérdés, hogy elhagyjuk az országot, de akkor családi ok miatt nem jött össze. Egy család a baráti körünkből Kanadába ment 2 éve. Egy évet adtunk magunknak, hogy eldöntsük, hogy maradunk vagy megyünk. Mikor előálltunk ezzel a tervel a gyerekek előtt, két különböző reakcióval szembesültünk. A lányom sírva fakadt, hogy ő nem megy sehova és ne is próbáljuk meg rábeszélni. A fiam csak annyit mondott, hogy jó anya csak írass be valamilyen tanfolyamra, hogy értsem mit mondanak nekem. Ő németet tanul most. Szerencsére ragad rá minden nyelv mint az a bizonyos. Na ez a terv megdőlt az miatt is, hogy a lányomat nem akartuk semmire kényszeríteni, és az említett családi ok miatt. Nem akartuk neki bizonygatni, hogy igazából nem (csak) magunk miatt, hanem inkább miattuk akarjuk el hagyni az országot. Lányom részéről falba ütköztünk. Most mikor felmerült ismét a költözés meglepő volt a reakció. Szinte a ő kérte, hogy menjünk. Azóta a neten lóg és blogokat olvas. Felvette a kapcsolatot kint élő magyarokkal. Annyi változott az életében, hogy gimnáziumba ment tanulni. Talán ez változtatta meg a véleményét gyökeresen. Ki szakadt a régi megszokott, nyugodt kis életéből. Új iskola, tanárok, és új osztálytársak. Ez hatalmas változás volt az életében. Persze azt mondja, hogy szereti a sulit és az osztályát is, de még nem hiszem, hogy teljesen be illeszkedett volna. Ő olyan gyerek, hogy nincs egy igazán jó barátnője, hanem mindenki a barátja. Talán ez a változás olyan nagy volt neki, hogy úgy döntött, hogy akkor menni fog neki a költözés is. Na most itt tart a dolog. Tervezünk és beszélünk róla. Irány Ausztrália. Miért oda? Nagyon egyszerű a magyarázat. Mindig oda vágytam. Tetszik az ahogy ott élnek. Most ennyi, mert megyek dolgozni. Este még próbálok írni.

Nincsenek megjegyzések: