Ma bemutató

Este megyünk megint az ügynökségre. Ha minden igaz akkor ma már időpontot is kérünk a személyes beszélgetéshez. A lányom mindig mondogatja, hogy milyen messze van még január. Ha azt vesszem, hogy augusztusban beadjuk a vízumigénylést, befizetjük a sulit akkor már nincs is olyan messze. Mondtam neki, hogy ne úgy nézd, hogy jövőre megyünk hanem, hogy 10 hónap múlva. Ugye már nem is olyan sok? Az angolomról csak annyit, hogy megyeget. Hihetetlen, hogy mennyit változik az ember. Régen amikor tanultam, a szavakat könnyebben jegyeztem meg. Most a nyelvtani rész megy könnyebben. Remélem azért januárig jól fog menni. Rajta vagyok. A lányom most, hogy van hajtóerő másképp ül az angolórákon. Nagyon koncentrál. A fiam meg a német csoportban a legjobb témazárót írta (4) úgy, hogy több mint 1 hétig beteg volt. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon kicsin múlt, hogy nem lett ötös. Nyáron megy mind a kettő angoltanárhoz. Heti három alkalommal. Nikivel a beszédet fogják gyakorolni. Márk meg az alapokról indul. Remélem az angol is úgy fog neki menni minta német. Az apjával annyira viccessek, mert ha vele megy valahova akkor az utóban nyelv cd-t hallgatnak. Mikor haza érnek nyomják az angol szavakat. Azért jó, hogy magától is akarja és nem kell erőltetni. Most megyek gályázni. Este megírom, hogy mi volt az ügynökségnél. Még annyit, hogy sokan kérdezik, hogy anyáék mit szólnak hozzá, hogy elmegyünk. Amikor elmondtuk nekik akkor az apu felkiáltott, hogy a Juhász Ilonkáékat (együtt nőttek fel) keressétek meg. Persze apa!! Lehet, hogy csak 2000 km lesz köztünk! :))) A gyerekek meg elkezdtek perselybe gyűjteni. Anya azóta minden nap ad bele nekik pár száz forintot. Majd meg is kérdezem tőle, hogy ennyire várja már, hogy induljunk?? :)))))